| AZ ANYÓSKÉRDÉS |
Mi is a baj az anyósokkal? Miért olyan nehéz sokszor kijönnünk házastársunk szüleivel, testvéreivel, rokonaival? Mi minden húzódik meg e konfliktusok mögött?
Általában két módon okozhatnak számunkra fejtörést kedvesünk szerettei. Az egyik mód az, amikor nincsenek is jelen, ám életünk párjában olyan viselkedésmintákra figyelünk fel, amelyeket otthonról hozott magával, és amelyektől kiráz bennünket a frász. Ezeket a helyzeteket nevezem házastársunk családjával való közvetett konfliktusnak. A másik mód az, amikor házastársunk rokonai a maguk fizikai valójában ott vannak körülöttünk és kiborítanak bennünket megjegyzéseikkel, viselkedésükkel, vagy a puszta jelenlétükkel, mert annyira mások, mint mi. Ezeket a helyzeteket nevezem házastársunk családjával való közvetlen konfliktusoknak.
1. Közvetett konfliktushelyzetek:
Minden ember magával hoz a házasságába egy egész batyut, amely olyan gondolkodási és viselkedési mintákból áll össze, amelyeket a családjában tanult meg, és amelyek mélyen bevésődtek a személyiségébe. Így aztán nagyon könnyen megtörténhet, hogy anyósunk, vagy apósunk kilométerekre van tőlünk, mégis úgy érezzük, mintha a szelleme ott kísértene a lakásunkban. Egy példa talán segíthet megérteni, hogy miről is van szó:
Amióta Albert az eszét tudja, az édesanyja mindig túlsúlyos volt. Gyermekként nagyon sokszor végi kellett hallgatnia, amint a szülei e kérdésről vitatkoztak. Néhány szó, amit az apja ilyenkor az anyja fejéhez vert, különösen mélyen bevésődött a gyermek emlékezetébe:
"Ha eléred a száz kilót, elválok tőled!" Sokszor töprengett azon, vajon az anyja hány kiló lehet éppen. Mennyi ideje van még a bűvös százasig? Meddig maradnak együtt a szülei? Huszonöt éves korában Albert feleségül vette a csinos és karcsú Mónikát. Amikor házasságuk első két évében Mónika három kilót felszedett, Albertnél bekattant az apjánál látott program és kíméletlenül elkezdte piszkálni a feleségét, a rettegett súlyfelesleg miatt. Amikor meghallotta, hogy Mónika kinyitja a fürdőszobában lévő szekrényt, hogy elővegye a mérleget, már futott oda, hogy ő is láthassa az eredményt. Ha Mónika egy szelettel több süteményt evett annál, amit Albert elegendőnek ítélt, akkor már számolnia kellett a megtorló szúrós tekintettel…
Egyszer aztán egy éles megjegyzés után Mónika kifakadt, és férje fejéhez vágta: "Most pontosan úgy beszéltél, mint az apád!" Ettől a mondattól Albert teljesen összetört. Rájött, hogy öntudatlanul pontosan azt tette, amit a saját szüleinél annyira utált, és ami az egész gyermekkorát megkeserítette. Ez a felismerés viszont nagyon jót tett a kapcsolatuknak, mert Albert végre átérezte, hogy mekkora fájdalmat okozott szerelmének, és ez az incidens után soha többé nem bántotta őt a vélt vagy valós súlygyarapodás miatt, és nem akart Mónika lelkiismerete lenni. Minden aggódó férfi megnyugtatására közlöm; Mónika tíz évvel később is nagyon vonzón néz ki, és az elhízás leghalványabb jelét sem mutatja.
Ahogy láthattuk, a szülői házból magunkkal hozott batyu a legtöbb esetben öntudatlanul hat ki a viselkedésünkre. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy felismerjük és feldolgozzuk ezeket a zavaró jelenségeket. A felismerés sokszor spontán módon következik be, ám sok bosszúságot és időt megtakaríthatunk azzal, ha tudatosan is segítünk egymásnak ebben a folyamatban.
2. Közvetlen konfliktushelyzetek:
Bár a legtöbb vicc, karikatúra és komédia a férj és anyósa közötti ellenérzéseket dolgozza fel, a legtöbb családban mégis a feleség és anyósa közötti kapcsolat szokott igazi feszültségek okozójává válni. Minél több időt tölt a két nő együtt, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy mennyire eltér egymástól a véleményük, a személyiségük, az ízlésük és az életfelfogásuk. A feleség és az anyósa között kialakuló konfliktusok többsége abból táplálkozik, hogy a két nő verseng és harcol a férfi szeretetéért. Egy vitás helyzetben mindkét nő arra vár, hogy a férfi melléjük álljon a másik ellen, a férfi pedig úgy érzi, bármelyiket is választja, rosszul választ, mert megbántja vele a másikat. Így aztán végül mindkét nő ellene fordul és megkérdezi tőle:
"Most akkor melyik a te családod?"
John M. Gottman, a világ egyik vezető házasságkutatója szerint: "ebből a dilemmából az az egyetlen kiút, ha a férj a felesége mellé áll az anyjával szemben. Ez így persze durvának tűnhet, de a házasság egyik alapvető feladata, hogy kialakítsa a 'mi' tudatot a férj és a feleség között. A férjnek tehát az anyja értésére kell adnia, hogy a feleségéé az első hely. A háza a az ő és a felesége háza, nem az anyjáé. Ő pedig elsősorban férj, és másodsorban fiú. Nem kellemes dolog így állást foglalni. Lehet, hogy az anyja ezen meg is bántódik. De a végén valószínűleg alkalmazkodik a valósághoz, elfogadja, hogy fia számára minden más köteléknél fontosabb az a család, amelyben ő a férj. A házasság sorsát dönti el, hogy sikerül-e a férjnek szilárdan képviselnie ezt az álláspontot, vagy nem."
