| BOCSÁSS MEG! |
Az életben rengeteg sérelem ér bennünket, és majdnem ennyit – esetenként még többet is – okozunk másoknak. Legyen szó családról, munkahelyről, szomszédságról; ahol két embernek dolga van egymással, elkerülhetetlenek a konfliktusok. Hogyan rendezzük ezeket? Hogyan kérjünk bocsánatot, és hogyan bocsássunk meg mi? Ezt a kérdést járjuk körbe az alábbi bekezdésekben.
Minden konfliktus és feszültséghelyzet olyan belső változásokat – érzelmi hullámzást, bizalomvesztést, megbántottságot, csalódást, megalázottságot – vált ki, amit az érintettnek fel kell dolgoznia ahhoz, hogy a kapcsolat további növekedése mellett kötelezhesse el magát. Ezt a sokszor kemény belső küzdelmekkel és vívódásokkal együtt járó feldolgozási folyamatot hívjuk megbocsátásnak.
De mi is motivál bennünket a megbocsátásban? Miért jó, ha a kezünkbe vesszük a feszültség feloldásának kezdeményezését és megbocsátunk? Prof. Dr. Reinhard Tausch, Európa egyik vezető pszichoterapeutája a következő eredményre jutott vizsgálatai során:
• A másik ember iránt tanúsított együttérző odafordulásból. Abból a késztetésből, hogy valami jót tegyünk a másik személy iránt, hogy felszabadítsuk őt a bűntudat terhe alól.
• A megromlott kapcsolat helyreállításáért. Azért, hogy folytathassuk az életet ott, ahol a feszültség kialakulása előtt megálltunk.
• Végül pedig azért is bocsátunk meg másoknak, hogy a saját lelki egyensúlyunk helyreálljon. Hogy megszabaduljunk a harag, düh, gyűlölet és keserűség érzetétől.
1. A megbocsátás akadályai
Igen, ennek kellene megtörténnie minden egyes veszekedés után. Az életben azonban sokszor nem ilyen egyszerűek a dolgok. Nagyon sok tényező ugyanis behatárolja, sőt esetenként meg is gátolja a megbocsátást:
• A hiányzó készség és akarat. "Fájdalmat akarok okozni neki mindazért, amit tett velem."
• Ha sokat gondolunk vissza a feszültséget kiváltó eseményre. Ez újra és újra felszínre hozza a gyűlölet, lebecsültség, megalázottság negatív érzelmeit. "Napokig nem voltam képes másra gondolni. Becsapva, lealacsonyítva, megcsalva és mélyen megbántva éreztem magam." Mindaddig, amíg ilyen érzéseket táplálunk – olykor dédelgetünk! – magunkban, legbelül nem tudunk felszabadulni a megbocsátásra.
• A másik feletti dominancia, a hatalom kiélése. A büszkeség ugyancsak gátolja azokat a lelki folyamatokat, amelyekre a megbocsátáshoz szükségünk van. "Ha megbocsátanék neki, az olyan volna, mintha térden csúszva mennék elé. Ez sértené az önbecsülésemet. Nem akarom, hogy lovon érezze magát."
• A megbocsátás iránti készségünket az is nagyban befolyásolja, hogy miként gondolkodunk magáról a megbocsátásról. Vannak, akik számára a megbocsátás szinonim fogalom a gyengeséggel, engedékenységgel és az önbizalomhiánnyal. "Hát milyen férfi vagyok én, ha most egyszerűen megbocsátok és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna? Hogyan fognak rám tekinteni ezek után a barátaim? Hogyan nézhetek majd a tükörbe?"
• Ha valaki önmagával szemben elégedetlen. Aki a saját hibáiért hosszan szemrehányást tesz magának és nem képes feldolgozni azokat, az másnak is nehezebben tud megbocsátani.
• A megbocsátás képtelenségét gyakran a másik fél hozzáállása is megerősíti. Nagyon nehéz megbocsátani egy olyan embernek, aki a konfliktus kirobbanása után is folytatja bántó, sértő viselkedését, aki elutasítja a probléma feldolgozása érdekében tett lépéseket, és aki nem hajlandó belátni, hogy hibát követett el, amit rendeznie kellene.
2. A megbocsátást segítő tényezők
Az akadályok mellett persze olyan tényezők is vannak, amelyek megkönnyítik számunkra a megbocsátást. Ezért egy feszültségekkel megterhelt időszakban hasznos, ha inkább ezekre irányítjuk a figyelmünket:
• Önvizsgálat. Saját álláspontunk, ítéletünk újragondolása. Tausch idézett vizsgálatában a megkérdezetteknek több mint fele állította, hogy ez a lépés nagyban hozzájárult, hogy megbocsáthasson annak, aki megbántotta. "Megpróbálok önmagammal rendbe jönni. Számon kérem magamat, hogy miért is nem tudok megbocsátani. Megéri nekem haragot tartani? Újragondolom és kérdőre vonom a meggyőződésemet és az álláspontomat." Ennek a folyamatnak az eredményeként jobban átlátjuk a saját részünket is a konfliktushelyzet kialakulásában. A "Te vagy a hibás!" kijelentés átfogalmazódik kérdéssé: "Mivel járultam én hozzá? Mi az én részem az egészben?"
• A haragtartás hátrányainak tudatosítása. "Segített megbocsátanom, amikor arra gondoltam, hogy jobb barátságos légkört ápolnunk egymással, hiszen annyi évig volt pozitív viszony közöttünk. Ezt hiba lenne beárnyékolni azzal, hogy nem tudunk új lapot nyitni."
• Beleképzelni magunkat a másik fél helyzetébe. Ez a folyamat azt eredményezheti, hogy más jelentést nyer számunkra a megterhelő esemény. "Megpróbáltam beleélni magamat a férjem gondolataiba és érzelmeibe. Elképzeltem a veszekedésünket úgy, hogy én vagyok ő, az ő tulajdonságai határozzák meg a viselkedésemet. Közben rá kellett döbbennem, hogy aligha cselekedtem volna másként."
• Vallásos meggyőződés és megbocsátó emberek példája. A hívő emberek jobb helyzetben vannak ebben a tekintetben, mert ők vallásilag is motiváltak a megbocsátásban, valamint megtapasztalt valóságként él bennük a bűnösség és a bűnbocsánat élménye. Tausch vizsgálatában a megkérdezettek 29%-a azt nyilatkozta, hogy a hite jelentősen befolyásolta abban, hogy megtanuljon megbocsátani. "Azon fáradozok, hogy mindent a szeretet jegyében tegyek. Én nem vagyok bíró, nincs jogom ítélni." A nem vallásos emberek számára, akik nem meríthetnek motivációt az Istennel megélt személyes tapasztalataikból, segítséget jelenthet, ha egy történelmi alakra, vagy egy általuk ismert személyre gondolnak, aki példát mutatott a megbocsátás terén. Érdekes lehet ilyen szempontból Jézusra gondolni, vagy eszünkbe juthat Viktor Frankl, a világhírű pszichológus, aki Auschwitzban raboskodott, ahol elvesztette a szüleit és a feleségét, mégis meg tudott bocsátani és nem érzett gyűlöletet fogvatartói és családjának gyilkosai iránt.
• A másik iránti szeretet, tisztelet. Egyik legfontosabb ösztönző tényező a megbocsátásban az a tudat, hogy nem lehetünk közömbösek egy másik emberi lény iránt. Ha az illető családtagunk, akkor az iránta érzett szeretetünknek erősebbnek kell lennie, mint haragtartás iránti késztetésünknek. Ha egy munkatársról, vagy szomszédról van szó, akkor pedig az iránta érzett emberi tiszteletünk segíthet, hogy könnyebben túltegyük magunkat a sérelmen.
Szeretnél valami jót tenni önmagadnak és másoknak?
Akkor kezd egy egészen kis lépéssel: Bocsáss meg!
