| ELHAGYNI A SZÜLEINKET |
Lányok, vigyázat! Sok az infantilis férfi. Jól nézd meg, kihez mész hozzá. Nem az anyukáját keresi-e benned, aki ölmeleget – biztonságot ad és táplál? Már házasságkötés előtt mindkét félnek döntésképessé és önálló életvezetésre képessé kell válnia.
Miért kell elszakadni a szülőktől? Mert evezni csak úgy lehet, ha eloldjuk a csónakot a parttól.
"Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk 9:62)
Aki a párja kezét fogva a szüleire pislog, nem alkalmas a házasságra. Bár könnyebb az elszakadás, ha nem lakunk együtt a szülőkkel, nem földrajzi, hanem lelki értelemben kell elhagynunk őket; fontos, hogy ne függjünk tőlük se érzelmileg, se anyagilag. Elfogadhatjuk a segítségüket is (ezzel önértékelésüket is erősíthetjük), de ne engedjük magunkat érzelmileg zsarolni, anyagilag lekötelezetté tenni, a házastársunkkal szembeállítani.
Miért a férfit szólítja fel az ige? Mert az Ószövetség korában az asszony földrajzilag már eleve elhagyta a szülői házat. Rebeka költözött Izsákhoz, nem fordítva. Szüleinket természetesen tisztelnünk és szeretnünk kell. Az ötödik parancsolat házasságkötés után is érvényes, sőt kiterjed a párunk szüleire is. Mózes kész Isten szavát meghallani az apósa szájából. Péter elvitte Jézust beteg anyósához.
A szülők elhagyásának lényege: a házasságkötés percétől kezdve számomra a párom a legfontosabb ember a világon. Eddig: a szüleim felelősek voltak értem, náluk védelmet találtam. Mostantól: szüleim felelőssége megszűnt, de én vagyok felelős a páromért és a gyerekeimért, és védelmet kell adnom nekik.
