| MERRE TART A HÁZASSÁGUNK? |
Miért csalódik férfi és nő a házasságban? Dr. Mihalec Gábor keresztény párterapeuta írása.
Házasságkötéskör a férfi azt gondolja magában: "A feleségem a világ legszebb nője. Mindig is ilyen lesz, soha sem fog megváltozni." Néhány együtt töltött év után azonban rá kell döbbennie, hogy kedvese bizony mégis csak változik. A nő azt mondja magában: "Hát a férjem olyan, amilyen. Egy kicsit felelőtlen, egy kicsit kelekótya, egy kicsit rendetlen. De majd megváltozik. Én majd megváltoztatom." Néhány együtt töltött év után azonban a feleség is lehangoló felismerésben részesül: bizony a férje egy cseppet sem változik.
Az eredmény: mindketten csalódottak.
Az ilyen és hasonló félreértések elkerülése érdekében érdemes átgondolnunk, hogy mit is várunk egymástól, önmagunktól és közös életünktől. Ha pedig ezt együtt tesszük meg párunkkal, akkor nagyon jó esélyünk van arra, hogy valódi harmónia alakuljon ki közöttünk, hogy azonos hullámhosszon legyünk, részei legyünk egymás életének, ne pedig olyan legyen a viszonyunk mint két szobatársé, akik szeretkeznek is egymással.
A házasság ugyanis nem csak gyermeknevelést, mosogatást, fűnyírást és szeretkezést jelent, hanem azt is, és első sorban azt, hogy két ember egy közös életet valósít meg magának. Egy életközösséget, amelyben a pár megteremti a saját kultúráját, amelyben tisztelik egymás céljait és értékelik az őket egymással összekötő szerepeket. Ez nem minden esetben jelenti azt, hogy a felek tökéletesen azonos életcélokat követnek, mondjuk mindketten elkötelezetten tanulmányozzák a széncinkék táplálkozási szokásait. Az viszont komoly gondokat okozhat, ha a férj egy vágóhidat vezet és azon agyal, miként ölhet meg és dolgozhat fel minél rövidebb idő alatt minél több szarvasmarhát, miközben a felesége a zöldek helyi egyesületének aktivistája, aki képes lenne kifeküdni a vonat elé, csak hogy felhívja az emberek figyelmét néhány veszélyeztetett állatfajra.
Persze a valós életben nem ilyen fekete-fehér élethelyzetekkel találkozunk. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a legtöbb veszekedés tétje nem az, hogy ki viszi ki a szemetet, vagy ki mosogat el vacsora után. Ezek a mindennapi kis konfliktusok csak a jéghegy kilátszó csúcsai.
A jéghegy víz alatti részét az teszi ki, hogy a házastársak támogatják-e egymás reményeit, vágyait, törekvéseit és megtalálják-e közös életük közös célját.
Ez nem azt jelenti, hogy valakinek minden egyéni törekvését fel kell adnia a másik kedvéért, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy a mindkettőjüket érintő célokat együtt álmodják meg, együtt tűzik ki, ugyanakkor meg kell tanulniuk együtt élni az adott különbségekkel úgy, hogy közben kölcsönösen tiszteletben tartják egymást. Éppen ezért minden házaspár első rangú feladata, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben mindkét fél őszintén beszélhet saját meggyőződéseiről, álmairól és céljairól.
Hogy milyen céljai lehetnek az ön házasságának, annak megfogalmazásában segíthet, ha leülnek fél órára és egy-egy papírlapra felírják, hogy mit is várnak külön-külön az életüktől. Hol szeretnék látni magukat tíz év múlva? Milyen lesz a családjuk, hol fognak lakni, milyen lesz a szakmai életük, milyen életszínvonalon szeretnének élni? Ha mindketten felírták, akkor cseréljék ki a céduláikat, nézzék meg párjuk céljait, majd beszéljék meg, miként látják önmagukat házastársuk terveiben. Ezek után pedig álmodják meg a közös életcéljaikat, amelyeket a következő években követhetnek. Előtte azonban fontos általánosan a célokkal kapcsolatban két dolgot tudatosítanunk:
1. Csak azokat a célokat érhetjük el az életben, amelyeket ki is tűztünk magunk elé
Ez a kijelentés banálisan hangozhat, de nagyon sok egyén és rengeteg házaspár életében korántsem ilyen magától értetődő. Hányan élnek céltalanul, hagyva, hogy a körülmények, a rossz beidegződések, a családi hagyományok, vagy ki tudja mi minden más ide-oda sodorja őket? Hányan élnek úgy, hogy fogalmuk sincs róla, miért vannak ezen a világon, mi a feladatuk, mi a küldetésük? Ha tehát akár egyénileg, akár házaspárként el akarunk valamit érni, akkor gondoljuk át és képzeljük el amennyire konkrétan csak tudjuk, hogy mi az, amit meg akarunk valósítani. Ha tudjuk, hogy milyennek akarjuk látni a házasságunkat, a gyermekeinket, az otthonunkat mondjuk tíz év múlva, akkor sokkal könnyebben megtaláljuk az utakat is, amelyek ennek a célnak az eléréséhez vezetnek.
2. Amit az életben elérünk, az csak olyan magas lehet – de általában egy kicsivel alacsonyabb –
mint a célunk, amelyet magunk elé tűztünk
ény kettős feladat elé állít bennünket. Egyfelől mernünk kell elég magas célokat kitűzni, hogy sokat is érhessünk el, ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy céljainkat ne idealizáljuk túl, vagyis reális és megvalósítható célokat tűzzünk magunk elé. Ellenkező esetben minél magasabbról esünk, annál jobban fáj.
