| BŰNBÁNÓ ÉS MEGBOCSÁTÓ LELKÜLETRE VAN SZÜKSÉG |
"Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti menyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
(Máté 6:14-15.)
"Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." (Lukács 23:34)
"Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek." (Efézus 4:32)
Ha Istentől csak akkor várhatunk bűnbocsánatot, ha mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, akkor mennyire fontos a kérdés: milyen mértékben van jelen a bűnbocsátó lelkület bennem?
Isten kegyelmének elnyerése rajtunk is múlik: "Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének kell áthatnia. Hogy is imádkozhatjuk: 'Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek' (Mt 6:12), holott haragot tartunk szívünkben? Ha imánk meghallgatását elvárjuk, akkor nekünk is éppúgy és éppolyan mértékben kell megbocsátanunk másoknak, amilyen mértékben mi elvárjuk bűneink bocsánatát."
 |
Mit tegyünk, ha megbántottunk valakit: "Ha barátodat vagy szomszédodat megbántottad, be kell előtte ismerned igazságtalanságodat és neki is legszentebb kötelessége teljes szívből megbocsátani. Ezután Istenhez is bocsánatért kell esedezned, mert testvéred, akit megbántottál, Istennek tulajdona, és mikor megsértetted, egyúttal Isten ellen is vétkeztél, aki az ő Teremtője és Megváltója ... Ha valami módon kárt okoztunk testvérünknek, igyekezzünk hamar jóvátenni. Ha akaratlanul is hamis bizonyságot tettünk valakiről, vagy szavait helytelenül értelmeztük, ha befolyását bármely módon megingattuk, menjünk el azokhoz, akikkel erről a testvérről beszéltünk, és minden ártalmas kijelentésünket vonjuk vissza."
Az igazi bűnvallomás konkrét: "Az őszinte bűnvallomásnak mindig sajátos jellege van, és személyes bűnöket ismer be. Ezek lehetnek olyan természetűek, hogy egyedül Istennek kell bevallanunk, vagy pedig olyanok, hogy általuk embertársainknak ártottunk, és ezért tőlük kell kérnünk bocsánatot. Avagy nyilvános természetűek, és akkor nyilvánosan is be kell azokat ismernünk. De minden beismerés határozott és tárgyilagos legyen és azokra a bűnökre vonatkozzék, melyeket elkövettünk."
A bűnvallomás előzze meg a bűn nyilvánosságra kerülését: "Mily nagy különbség bevallani a tényeket, miután azokat bebizonyították, illetve megvallani a bűnöket, amelyekről csak mi és az Isten tudunk."
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK
Az Úr megengedte, hogy bírálat, rágalom, faji megkülönböztetés, sőt fizikai bántalom is érjen. Keresztény életem kezdetén megtanított engem arra, hogy feltétel nélkül bocsássak meg másoknak ugyanúgy, ahogy szeretném, hogy nekem is megbocsássanak. Ennek következtében tökéletes békét találtam. E pozitív magatartás mellett is megtörténik azonban, hogy harcolni kell magunkkal a megbocsátásért.
Van egy terület, amivel különös gondjaim vannak: amikor azt látom, hogy a keresztények szívtelenek és megakadályozzák a többieket az evangélium befogadásában. Büszkeségüket és önteltségüket, valamint hatalmukat arra használják, hogy gátat szabjanak Isten megváltói szolgálatának olyan emberek esetében, akiket színük vagy fajuk miatt szeretnének kirekeszteni a mennyből. Amikor ezt láttam, súlyos harcot vívtam magammal. Végül térdeimre estem és elmondtam, milyen nehezemre esik megbocsátani. Kértem az Urat, hogy még ebben a dologban is segítsen nekem megbocsátani. Hosszú küzdelmek után az Úr megadta nekem a békét azzal a feltétellel, hogy megbocsátok az imént említett embereknek és imádkozni fogok üdvösségükért.
"Uram! Segíts nekünk abban, hogy követhessük Krisztust a megbocsátásban, mert ma is sokan vannak, akik nem tudják, hogy mit cselekszenek."
