| GYŐZELEM A FENEVADAK FELETT |
"A Lélek azonnal elragadta Őt a pusztába. És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vadállatokkal volt együtt; és az angyalok szolgáltak néki." (Márk evangéliuma 1:12-13)
A kísértés pusztájában a vadállatok mindig ott leselkednek, hogy megtámadjanak és elpusztítsanak. Az egyik legpusztítóbb közülük a vágy, mert a vágy következménye mindig levertség. Ahogy Oswald Chambers írja: "Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki. Célja: 'Azonnal meg kell kapnom ezt vagy azt.' A szellemi vágy arra ösztönöz, hogy valamilyen kérdésemre választ kérjek Istentől - ahelyett, hogy magát a választ adó Istent keresném." A sivatagban még más vadállatokat is találhatunk: az alacsony önértékelést, a tökéletességre törekvést és a bizalomhiányt. Ezen a sivár helyen az ember hitványnak érzi magát, olyannak, akit senki sem szeret, és aki senki számára nem kívánatos. Ezek az érzések gyakran vezetnek önpusztító gondolatokhoz. Az embereket többek között a családon belüli vagy azon kívüli, gyermekkorban elszenvedett erőszak; démoni vagy gonosz kultikus eseményben való részvétel; törvényeskedő vallási irányzat; erkölcstelenség vagy valamilyen súlyos függőség kergetheti ki a pusztába. Ezt a létet állandó depresszió jellemzi, hiszen ebben az állapotban sehol sem látjuk a reménység élő vizét, és csöppnyi árnyékot sem találunk a kétségbeesés égető sugarai ellen. A sivatag vadállatai sokszor embertársaink képében jelentkeznek: egy hitetlen vagy hűtlen házastárs, durva szülők, engedetlen gyermekek, ellenséges munka- vagy osztálytársak, zavaró magatartású szomszédok, hamis pásztorok vagy hűtlen barátok személyében. Legyen az bármilyen valószínűtlen, a puszta is kivirulhat és virágozhat, mint a rózsa (lásd: Esa 35:1). A rózsa, amit ma ismerünk tulajdonképpen egy tövises bokor, de a virágok, amelyeket növeszt, sokak szerint a legszebbek e világon. Innen csakis a Szentlélek által találhatjuk meg a kivezető utat, aki képessé tesz arra, hogy megragadhassuk azt a valóságos tényt, hogy gyermekeiként fontosak vagyunk Istennek! Jézus átment volna a pusztai tapasztalaton, és vállalta volna a golgotai kereszthalált bármelyikünkért! Ez a bizonyosság igencsak gyönyörű rózsa a pusztában! Krisztusnak abszolút üdvbizonyosságot találhatunk, ami illatos virágkosárrá és kívánatos gyümölcsös tállá változtatja a sivárságot mindenki számára, aki elfogadja az evangéliumot. Imádság a mai napra
|
