AZ IMÁDAT IGAZI LELKÜLETE

"Az Isten Lélek: és akik Őt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják"
(János evangéliuma 4:24)




A szeretethez hasonlóan az imádatot sem lehet kikényszeríteni. Az imádat azt jelenti, hogy szívemben spontán tisztelet ébred Isten iránt, mert szeretem a mennyei Atyámat. Egy vak személynek sajnos nem lehet abban a lenyűgöző tapasztalatban része, hogy megcsodálja a naplementét a trópusi lagúna fölött. Egy teljesen süket ember pedig nem mélyülhet el a szimfonikus zenekar muzsikájának hallgatásában. Ehhez hasonlóan a Teremtő imádata sem lehetséges anélkül, hogy a Szentlélek ne nyitná meg lelki szemünket és fülünket az Atya szépségének és szeretetének igazsága felé.

Könnyű feltételezni, hogy a külső szertartások és ceremóniák képezik az igazi Istentisztelet alapját. Az emberek gyakran rákényszerítik másokra az áhítat általuk megszokott formáit, illetve kulturális hagyományaikat. A gyülekezeti helyeket fontosabbnak tartják, mint magát az Istentiszteletet. A kezdő időpontokat is olyan szigorúan határozzák meg, mintha az Úr iránti szeretetet és hódolatot el lehetne különíteni az élet többi részétől.

Imádság a mai napra
"Köszönöm, Atyám, a buzgó vágyat, amit Lelked teremt meg a szívemben, hogy örömöt találjak a Te imádatodban!"