| A VITATHATATLAN JEL |
"Mert hallották, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felelt Péter: Vajon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket, miképpen mi is?" (Apostolok cselekedetei 10:46-47)
A nyelvek ajándéka ismét nyilvánvalóvá lett annak jeleként, hogy a Szentélek kitöltetett. Ez megtörtént már Jeruzsálemben, Szamáriában s most a pogányok közt, Cézáreában is. Ezenkívül nem adott Isten más bizonyítékot a kételkedő zsidó-keresztényeknek arra nézve, hogy ugyanúgy elfogadja ezeket a pogányokat is, mint ahogy tett a tanítványokkal is pünkösd napján. A zsidó-keresztények Kornélius házában szem- és fültanúi voltak, hogy a pogányok hirtelen olyan nyelveken kezdtek beszélni, amiket nem is tanultak, és így dicsőítették és magasztalták Istent. A bizonyíték vitathatatlan volt még a kételkedő zsidó elmék számára is. Fontos kérdés, hogy mi a helyzet ma. A nyelveken szólás még mindig a Szentlélek kitöltetésének a jele? A piinkösdisták többsége azt válaszolná erre, hogy igen; habár Pál arról ir, hogy nem minden Lélekkel telt keresztény kapja meg a nyelvek ajándékát (Korintusbeliekhez írt első levél 12:10, 30). A karizmatikusok azt állítják, hogy bármelyik természetfeletti lelki ajándék lehet jel - beleértve a nyelveken szólást is -, bár az apostol hangsúlyozza, hogy az ajándékok az egyház építésére valók inkább, semmint a Lélekkel való betöltekezés bizonyítására (Korintusbeliekhez írt első levél 14:12). Sok evangéliumi keresztény úgy vélekedik, hogy a természetfeletti lelki ajándékok - beleértve a nyelvek ajándékát is - megszűntek az I. század végén, és a Lélekkel való betöltekezés inkább abban nyilvánul meg, hogy az ember engedelmeskedni kezd Isten Igéjének. Azonban újra meg kell figyelnünk, hogy Pál szerint akik várják Jézus eljövetelét, nem fogják nélkülözni ezeket a lelki ajándékokat (1:7). Másrészről az engedelmesség olyan gyümölcs, amely egész életen át érik, és csakis a bennünk lakozó Szentlélek érlelheti be. Ma is, mint mindig, nagyon fontos, hogy ne törekedjünk arra mindenáron, hogy jeleket kapjunk, és ne követeljük azokat, inkább engedjük meg az Úrnak, hogy az általa választott módon igazolja, hogy ma is betölti Lelkével a gyermekeit. Imádság a mai napra
|
