| A LÉLEKTŐL KÉSZTETVE |
"Most íme, én a Lélektől késztettve megyek Jeruzsálembe, nem tudva, mik következnek ott énreám."
(Az apostolok cselekedetei 20. fejezetének 22. verse)
Sadhu Sundar Singhet a vérző lábú apostolnak nevezték. Miután 16 évesen, 1903-ban megtért, faluról falura járt Észak-Indiában, akárcsak Pál, a Lélektől késztetve. Sem megkövezés, sem letartóztatás, sem a szélsőséges időjárási körülmény vagy éhezés nem tudta megállítani ezt a fiatalembert, aki hitte, hogy Jézus India Megváltója is, nem pedig valami idegen Isten. (Lásd a május 18-i olvasmányt!) Amikor egy alkalommal a felekezete továbbképzésén vett részt Lahore-ban, azt mondták neki, hogy soha többé nem léphet be Tibetbe. Ő azonban a Lélektől indíttatva, azt válaszolta a vezetőknek, hogy képtelen ellenállni Isten hívásának, így hát még többször visszatért az országba. Volt, hogy egy jak lenyúzott, nedves bőrébe varrták bele, és otthagyták a forró napon, hogy az egyre zsugorodó bőrben fulladjon meg; más alkalommal skorpiókkal teli rongyokba tekerték, miközben piócák szívták a vérét; vagy egy fa törzséhez kötözték, hogy a vadállatok szabad prédája legyen. A hűséges keresztény barátai azonban mindannyiszor megmentették az életét, hogy tovább folytathassa a szolgálatát. A Szentlélek két előadókörútra vezette, hogy Nagy-Britanniában, Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában beszéljen Jézusról. Nagyon elkeserítette a materialista szemlélet, amit ezekben az országokban, illetve földrészeken tapasztalt, és érezte, milyen nagy szükségük volna az evangéliumra a hagyományos keresztény felekezetük helyett! India és Tibet hívása mégis mindennél erősebben csengett a fülében. 1929-ben érkezett Kalkába, a tibeti Simla lábánál fekvő kisvárosba, ahol eltűnt, és többé senki sem látta, és nem is hallott felőle. Habár még csak a negyvenes évei elején járt, Sadhu Singh elvégezte az Úr által rábízott munkát. Imádság a mai napra
|
