| A NAGYSÁG ROMBOLÓ, HA NEM A LÉLEK IRÁNYÍT |
"Ezek azok, akik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen Szentlélek." (Júd 1:19)
Egyes nevekhez olyan stigma tapadt, amit nehéz lenne eltávolítani. Nemigen hallunk szülőkről, akik Hitlernek vagy Lucifernek neveznék el gyermeküket. Azoknak az embereknek viszont, akikről Júdás apostol ír, úgy tűnik, köztiszteletben álló nevük volt, de lelküket tekintve egyenértékűek Iskariótes Júdás-sal vagy akár Hitlerrel. Az apostol a lehető legindulatosabb nyelvezetet használja, és a gonoszság legérzékletesebb példáit gyűjti össze, hogy rámutasson a hit rombolóinak romlottságára. Nem bizonytalan utalásokkal vagy rejtett célzásokkal közeledik az olcsó kegyelem képmutató hirdetőihez, hanem teljes eszköztárával megy ellenük. Júdás apostol elérkezve vádiratának legnyomatékosabb szakaszához hajszálpontosan megjelölte a problémát azzal a kijelentéssel, hogy az egyház belső ellenségeinek lelkében nincs jelen a Szentlélek. Különösnek tűnik, hogy akiket az egyházon belül a legártalmasabbnak tartottak, valamikor korábban nagyságként tisztelték. De miként Oswald Chambers megfogalmazta: "Mi nyilvánítunk 'nagyságnak' férfiakat és nőket, nem pedig Isten! Az egyik leglényegesebb különbség a pünkösd előtti és a pünkösd utáni időszak között, hogy pünkösd után az Úr szempontjából nem léteznek 'nagy' emberek." Az egyház minden tagja egyformán betöltekezhet a Szentlélekkel, és szolgálhat a kapott lelki ajándékokkal. Minden megtért személy a Lélek lakóhelye (Rómaibeliekhez írt levél 8:9; Ef 1:13; Ez 36:25-27). A bajkeverők tehát, "kikben nincsen Szentlélek", bizonyára olyan kultúrkeresztények, akik sosem születtek újjá, vagy pedig hitehagyásba süllyedtek. A Szentlélekkel betöltekezők mindig is az egyház egységéért fognak munkálkodni, életükben pedig megterem a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség és mértékletesség gyümölcse. Imádság a mai napra
|
