A KERESZTÉNY JELVÉNYE

''Aki a kérésünk és gondolatunk mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az Ő bennünk munkálkodó ereje szerint...'' (Az efézusbeliekhez írt levél 3. fejezetének 20. verse)



Az Úr arra vár, hogy a népén keresztül kinyilváníthassa a hatalmát és a kegyelmét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az Úr szolgálatában állók szüntelenül feléje irányítsák a figyelmüket. Minden nap időt kell tölteniük az Ige tanulmányozásával és imádsággal. Ha egyénileg járunk és beszélgetünk Istennel, Krisztus evangéliumának szent befolyása és csodálatos ereje láthatóvá válik az életünkben. Mindenféle ékesszólásnál szebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes, következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit mond. A Jézushoz küldött szolgák azzal a hírrel jöttek vissza, hogy soha nem szólt úgy ember, mint Ő. Ennek az volt az oka, hogy soha nem élt úgy ember, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy élt, nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. A szavaiban meggyőző erő volt, mert szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta szívből fakadtak. A jellemünk és az, ahogyan élünk, határozza meg, hogy milyen hatással vagyunk másokra.

Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének erejéről, tapasztalatból kell ismernünk ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak a Krisztusba, mint a személyes Megváltónkba vetett élő hit által éreztethetjük a befolyásunkat a kétkedő világban. Ha a rohanó árból embereket akarunk kimenteni, nekünk magunknak kell erősen állnunk a Sziklán, Krisztus Jézuson. A kereszténység jelvénye nem külső jel; nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és az ember közötti egység megmutatkozása. Isten kegyelmének a jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyőzni a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el a Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv a szerető és szeretetre méltó keresztény.