| MIRE SZOLGÁL A PRÓBA? |
''És ül, mint az ötvös vagy ezüsttisztogató, megtisztítja Lévi fiait, fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.'' (Malakiás próféta könyve 3. fejezetének 3. verse)
A tisztítási és finomítási folyamatot a seregek Urának kell elvégeznie rajtunk. Ez a folyamat a lehető legsúlyosabb a léleknek, de csakis ezáltal távolítható el rólunk a szenny és a tisztátalanság. Mindenféle megpróbáltatásunkra szükség van ahhoz, hogy közel vigyen minket a mennyei Atyánkhoz az akaratának való engedelmesség által, és hogy igaz élettel áldozhassunk az Úrnak. Isten mindnyájunknak adott olyan talentumot, amelyet fejleszteni lehet. Új, élő tapasztalatra van szükségünk az Isten-szerető élet terén, hogy Isten akaratát tudjuk cselekedni. A múltbeli tapasztalat sokasága nem nyújt fedezetet a jelen számára, és nem ad erőt ahhoz, hogy leküzdjük az utunkba kerülő nehézséget. Naponta új kegyelemre és friss erőre van szükségünk a győzelemhez. Ábrahám, Mózes, Illés, Dániel és sok más ember súlyos próbán esett át, de nem ugyanolyan módon. Mindenkinek van egyéni próbája és nehézsége az élet küzdőterében, de ugyanaz a próba ritkán ismétlődik meg még egyszer. Mindenkinek a jellemére és a körülményére szabott tapasztalaton kell átmennie valamilyen cél érdekében. Minden kicsi tettünknek megvan a maga helye az életutunkon. Bárcsak mindenki felismerné, hogy minden lépése maradandó és meghatározó hatással lehet a saját és a mások életére. Milyen nagy szükségünk van az Istennel való közösségre! Vezesse az utunkat az isteni kegyelem, hogy meglássuk a tökéletes keresztényi jellem kiformálásának módját! A keresztényeknek olyan új helyzeten és nehézségen kell átmenniük, amelyben nem támaszkodhatnak a múltbeli tapasztalatra. Az eddiginél is komolyabban kell tanulnunk az isteni Tanítónktól. Minél mélyebb tapasztalatra teszünk szert, annál közelebb kerülünk a Menny tiszta világosságához, és annál jobban meglátjuk magunkban a változtatásra szoruló vonásokat. Az igaz ember fokozatosan halad előre az ösvényen, és egyre növekszik erőben, kegyelemben és dicsőségben. Az előrejutásunk során egyre nagyobb isteni világosság árad az utunkra, amely képessé tesz bennünket a kötelességünk elvégzésére és a nehézségünk leküzdésére.
|
