| NAGY NYOMORÚSÁG |
| "Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő." (Jób 14:1) |
A komoly bajban lévő kisember nagy aggodalommal figyelte kétségbeejtő helyzetét. De mégsem esett pánikba. Nem ok nélkül maradt higgadt, noha látszólag nem volt menekvés a csapdából - helyzete reménytelennek tűnt, és ezt magának köszönhette. A nyakára hurkolt kötél egy csapásra határozottan véget vethet mindennek.
A pontosan a terv szerint haladó események most engesztelhetetlen ellenségének - a fortélyos cselszövőnek, a nagy hatalmú zsarnoknak, kora teljhatalmú urának kedveztek. A megfélemlített áldozat kétségbeeseten feszengett, míg a gonosz elnyomó a király tetszésétől kísérve kaján örömmel figyelte, és borospoharát határtalan megelégedéssel fenékig ürítette.
De még ott volt a királynő is, hogy hamarosan közbelépjen és felborítsa a mégoly fortélyosan kiagyalt tervet. És a bajba jutott embernek olyan titkos fegyvere volt, amit senki sem láthatott, sőt még nem is sejthetett. A királynővel olyan tervet szőttek, amely keresztülhúzza a gonosz számításait, elsöpörve őt magát is, az Ararát hegyénél is nagyobb méltóságot, és amely terv megrengeti az egész civilizált világot.
Egy bajba jutott ember igaz történetét mesélem el.
Komoly veszély fenyegette, kishíján a bitófán végezte, és akkor még nem is szóltunk az ügyével kapcsolatos válságról. De hősünk rendkívül bölcsen cselekedett, és így, szinte egyetlen éjszaka leforgása alatt kora legkiemelkedőbb emberei közé számíttatott. Mellesleg szólva, velünk is előfordulhat, hogy nagy baj szakad ránk, de mi is megszabadulhatunk úgy, ahogy ő. Lehetséges, sőt nagyon is valószínű, ha eltökéljük magunkban, hogy csak a jót tesszük és bízunk Istenben, végül megkülönböztetett helyre kerülünk. A bajba jutott ember esetének klasszikus példája a Bibliában olvasható: Jób története.
Jób pusztán becsületessége erejével járult hozzá annak a tételnek a megalapozásához, hogy világunk elválaszthatatlan a baj, ami mégis jó célt szolgál, mert a szilárd érettséghez és a végső sikerhez vezető útnak is tekinthetjük. Történetünk főhőse azonban egészen másképp kerül bajba, habár éppolyan erős elvek ösztönözték őt is, mint Jóbot. Róla és más, problémával küzdő emberekről a Bibliában a Jób könyvét megelőző Eszter könyvében olvashatunk.
Hősünket Márdokeusnak hívták. Már önmagában a neve is furcsa, mert egy pogány isten, Márduk nevét foglalja magában, akinek imádása soha, még csak egy pillanatra sem fordult meg Márdokeus fejében. Eszter könyve tulajdonképpen teljesen eltér a Biblia többi könyvétől. Bizonyos tekintetben az elbeszélés annyira valószínűtlennek tűnik, hogy egyes kritikusok kifejezetten regénynek nevezik; bár ők valószínűleg megfeledkeznek a könyv alaptételéről, miszerint az emberek és népek életét a Gondviselés alakítja, gyakran a fantasztikus történeteknél is furcsábbnak ható módon.
És ha már Istenről szóltunk, Eszter könyvéből hiányzik valami, ami igen érdekes, figyelemre méltó: a könyv egyetlenegyszer sem tesz említést Istenről. Ezzel ellentétben Jób könyve újból és újból utal Istenre. Eszter könyve elbeszéléséből azt gondolhatnánk, hogy itt az ember áll az események kormányrúdjánál, Jób nagyszerű tapasztalatában viszont feltűnő Isten domináló jelenléte. Honnan ez az ellentét? Eszter könyvéből valóban hiányozna Isten? Ellenkezőleg! - mondják a könyv csodálói. Isten ott van, de rejtetten, a minta visszáján.
Jób azt a tényt hangsúlyozza, hogy minden körülmények között Isten áll a kormánynál, és végül a történtek mind az ember javát szolgálják. Eszter könyve is ugyanezt a folyamatot és eredményt mutatja be, míg Isten itt rejtettebben munkálkodik, a felhőből figyeli övéit. Csak a háttérben cselekszik, az embernek pedig fel kell használnia minden fortélyát és ügyességét. De a végső elemzésnél kitűnik, hogy Isten mozgatja a szálakat, és az ember gyakran eredménytelennek látszó próbálkozásait a kellő időben kibontakoztatja a rejtett, de bizonyosan működő gondviselés által, amit csak a hit ismerhet fel.
A helyes tétel pedig így hangzik: a baj gyakran igen nagy, feneketlen mélységhez hasonlítható, de egészen lenn, a mélyben ott van az alja, és végül megtaláljuk a jó célt, a tökéletes megoldást. A könyvet értékelve sok kritikus teológus állítja, hogy "pusztán hazafias regény, amit a zsidók előnyösen alkalmaztak." Igen, igen, de nézzük csak előbb végig a Biblia feljegyzéseit, hogy vajon mi volt az író szándéka! Ez a könyv a bajba jutott emberek története, akiket a reménység tartott meg, és a mindenek felett uralkodó Gondviselés tett szabaddá.
George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve |
 Őfelsége |
Ezeket is ajánljuk
