| JAKAB KIJELENTÉSE |
De nem kapcsolódnak cselekedetek a megigazuláshoz? Nagyon is. Ám a kulcsszó az, hogy "kapcsolódnak". A megigazulás sohasem függ a tettektől. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, ezért szeretném alaposabban körüljárni.
"Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg,
felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?" (Jakab 2,21)
Itt álljunk meg egy pillanatra. Jakab ellentmondana Pál üzenetének?
"Az Ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben,
hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt,
aki a Jézus hitéből való." (Róma 3,26)
Vajon a Biblia ellentmond önmagának? Miközben a megigazulás kérdését tanulmányoztuk, azt a határozott megállapítást tettük, hogy hit által, kegyelemből tartatunk meg. De akkor mit kezdjünk Jakab kijelentésével?
Ha most úgy érzed, hogy össze vagy zavarodva, az természetes. Az apostolok és az ősegyház vezetői is zavarban voltak. A Bibliában azonban világos választ találunk. Tudjuk, hogy a Szentlélek ihlette mindkét írót, és azt is, hogy mindkét szakasz része a Szentírásnak. Vajon ezzel együtt is hitelt adhatunk a Bibliának? Egyetlen verssel kell csupán tovább olvasnunk Jakab levelét, hogy megértsük ezt a zavarba ejtő szakaszt:
"Látod, hogy a hit együtt munkálkodott a ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit." (Jakab 2,22)
A hit ezek szerint együtt jár a tettekkel. Hogyan? Amikor a "tökéletes" szót olvassuk ebben a mondatban, az a teljességet jelenti. Azt jelenti, hogy Ábrahám cselekedetei hit által valósultak meg, azaz ezek voltak hitének bizonyságai. Más szavakkal: a cselekedetei bizonyították, hogy megigazult.
A látszólagos ellentmondást az okozza, hogy Pál és Jakab a hívők két különböző csoportjához beszél. Mindig ez a helyzet ismétlődik: vannak, akiknek más üzenetre van szükségük, mint másoknak ahhoz, közelebb kerüljenek Isten akaratához. Amikor egy törvényeskedőkkel teli szobában vagyok, akkor a kegyelemről beszélek. Ha olyanokkal vagyok együtt, akik elbizakodottak a megigazulást illetően, az átadásról és az engedelmességről beszélek. Ez nem ellentmondás, hanem egymást kiegészítő tanítások, amelyek teljes képet adnak a megigazulásról.
Pál zsidó hívőkkel beszélt, akik megpróbálták a pogányságból megtértekre ráerőltetni, hogy tartsanak meg minden mózesi törvényt, mert csak így igazulhatnak meg. Pál erre azt mondta, hogy az ember nem szolgálhatja meg az üdvösséget, hanem azt Isten ingyen ajándékaként kapjuk. Jakab viszont újonnan megtérteknek ír, akik abban a hitben csatlakoztak a gyülekezethez, hogy mivel megigazultak hit által, az engedelmesség nem igazán számít.
Térjünk vissza a farizeus és a vámszedő példázatához. Amikor a vámszedő bűnbánattal kegyelemért fordult Istenhez, Jézus azt mondta róla, hogy megigazulva ment haza. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: Tudta-e a vámszedő, hogy megigazulva ment haza? Azaz tudnia kell-e az embernek arról, hogy elnyeri a megigazulást?
Ennek megválaszolásához tovább kell kérdeznünk: ha hit által tartatunk meg, lesz-e tudomásunk róla? Vajon a vámszedőnek, amikor kegyelemért folyamodott, nem kellett-e bíznia is abban, hogy megkapja? Késznek kell lennünk annak felismerésére, hogy a Szentlélek szól a szívünkhöz, így megnyugodhatunk:
Isten meghallgatta imáinkat.
Imádkoztam bizonyos problémákért, küzdve miattuk, de azután éreztem, hogy hirtelen békesség árad a lelkembe. Ezt érzed, amikor az imád eljutott Istenhez, és mindaz, amiért imádkoztál, az Ő avatott kezében van. Én hiszem: a vámszedő annak tudatában ment haza, hogy Istene szemében igazzá lett.
 Mire elég az ingyen ajándék? |
 Meg kell-e változnunk? |
Ezeket is ajánljuk
