NEM SZÜLETÜNK RASSZISTÁNAK

A négyéves Jax Rosebush legjobb barátja az ötéves Reddy Weldon, akit Kongóból fogadott örökbe egy család. Louisville-ben (Kentucky) élnek, ugyanabba az óvodába járnak.



Jax a minap kieszelt egy remek tréfát. Mivel barátjának szinte kopaszra nyírt a frizurája, a kisfiú megkérte az anyukáját, vágja le neki is ugyanolyan rövidre, hátha az óvónéni majd összekeveri őket. Az anyuka remekül szórakozott azon, hogy Jaxnek fel sem tűnt az az apróság, hogy más a bőrszíne, mint a barátjának.

Azt mondja, alig várja, hogy hétfőn bemenjen az óvodába, ugyanolyan hajjal, mint amilyen Reddynek van, és így az óvónéni nem fogja tudni megülönböztetni őket. Szerinte óriási ötlet, hogy összezavarják az óvónőt az egyforma frizurákkal.



És az anyuka levonta a megfelelő következtetést is: Ha ez nem bizonyítja, hogy a gyűlölettel és az előítélettel nem születünk, legfeljebb a környezetünk tanítja nekünk, akkor semmi. Az egyetlen különbség köztük, amit Jax észrevesz, hogy eltér a hajuk.

Reddyt és testvérét egy lelkipásztor, Kevin Weldon és felesége fogadta örökbe két évvel ezelőtt. Az apát is meghatotta kisfia barátjának vicces ötlete. Gyerekként megvan bennünk az az ártatlanság,

amit később részben elveszítünk. Csodálatos lenne,
ha valamennyit visszakaphatnánk belőle.

"Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek,
nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18:3)

24.hu