HIT, VAGYIS BIZALOM ISTENBEN

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Példabeszédek 3:5)



Minden alkalommal, amikor hit ébred bennünk, támaszkodunk valamire. Ha egy székben ülsz, a szék gyártójára hagyatkozol, abban bízva, hogy olyan dolgot alkotott, ami megtart téged. Mikor az autópályán utazol, bíznod kell a téged körülvevő sofőrökben.

Az Istenbe vetett hit a rá való támaszkodást jelenti és az ő megbízhatóságától függ. Az, hogy van hitem, azt jelenti, hogy tisztában vagyok azzal, hogy

Isten nagyobb, hatalmasabb és jobb nálam
- és nagyon szeret engem.

A Példabeszédek 14:12 azt mondja: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet". Itt a probléma az önmagunkra való támaszkodással. Sokszor tévedünk. Az emberi megérzés nem mindig megbízható. Valójában azonban pont elég ahhoz, hogy úgy gondoljuk, nekünk van igazunk - még akkor is, ha nincs.

A valódi hit bízik Istenben és útmutatásában. Isten megbízható. Tudja, mire van szükséged, és be akarja tölteni ezeket a szükségeket. Sajnos mi azt gondoljuk, hogy jobban tudjuk. Azt gondoljuk, jobb tervünk van. A saját logikánkat akarjuk használni és olyan úton akarunk a válaszhoz jutni, ami minket jó színben tüntet fel - és nem kockázatos. De Isten azt akarja, hogy növekedjünk, ezért egy másfajta útra visz.

A Szentírásban sokszor kér minket Isten olyan dolgokra, ami a mi logikánk számára értelmetlen. Például ezt mondja a Márk 10:43 "aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok". A legtöbb ember számára ez az igevers teljesen értelmetlen; azt gondolnád, hogy a nagy emberek kiszolgáltatják magukat másokkal. Jézus azt mondja, hogy ez pont ellenkező irányban működik - azok a nagy emberek, akik másokat szolgálnak. Abban kell bíznom, amit Isten mond a nagyságról, nem abban, amit én gondolok róla.

Mivel benne bízunk, engedelmeskedünk a szavának

- még akkor is, ha az értelmetlennek tűnik számunkra.


EZEKET OLVASTAD MÁR?

Hit és fanatizmus

Mindenre van erőm?!

A viskó: keresztény vagy okkult?


SZÓLJ HOZZÁ!