Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden életnek a forrása Isten életében van, s így Isten életének felfoghatatlan titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerűbb fajtákig. Az élet rejtélyes természetéhez tartozik az a törekvés, hogy minden élőnek sajátos jelleget adjon.

A szangvinikusnak környezetével szemben erőteljes befogadó képessége van; a külső benyomások könnyen utat találnak nála az értelemhez és a szívhez.

A szangvinikusnak Istentől kapott képessége van arra, hogy a jelenben éljen. Mindannyiunknak a jelenben kellene élnünk, de ezt ritkán tesszük.

A szangvinikus többé-kevésbé bizonytalan és felületes. Ő ugyanis a pillanat gyermeke – ezúttal hátrányára.

Az énekek és mindaz, ami az istentiszteleteket vonzóvá teszi, őreá különösen erős érzelmi hatást gyakorol.

Ahogyan testünknek meg kell szentelődnie, ugyanígy temperamentumunknak is meg kell szentelődnie.

A melankolikus típus élményeit összehasonlítja saját elképzelésének képével, vagyis hozzá méri saját követelményeihez.

A melankolikus természete gazdag és érzékeny. Nemcsak finoman, hanem mélyen is érez. Ezzel magyarázható, hogy a melankolikusok között sok a nagy művész.

Önzőbb, mint a többi temperamentum, és hajlamos az olyan mértékű önvizsgálatra, ön-nézegetésre, amely már megbénítja akaratát és energiáit.

A melankolikus ember könnyen befolyásolható. Ha ifjúkorában érintkezésbe kerül komoly keresztényekkel, az mély benyomást hagy benne.

A melankolikus legnagyobb gyengesége az önmagában való elmerülés. Ezzel kell felvenni a legdöntőbb harcot. Összes bűne közül ezt a legnehezebb legyőzni.

A kolerikus természetében az akarat az uralkodó elem. Minden benyomásra az akarat reagál először.

A kolerikus akaratereje szilárd. Nincs még egy típus, amely természeténél fogva oly erősen alkalmas volna jó és szilárd jellem kialakítására.

A kolerikus kemény ember. Érzelmi élete gyengén fejlett. Kevéssé tudja magát mások helyzetébe képzelni.

A kolerikus azok közé az emberek közé tartozik, akiknek érdeklődését csak nehezen lehet felkelteni a vallás iránt.

Forradalmár szellemmel született, és könnyen fellázad Isten és emberek ellen. Azonban a legvadabb csikókból lesznek a legjobb lovak.

Ha a szangvinikus az örvendező, a melankolikus a szenvedő, a kolerikus a tevékeny – akkor a flegmatikus a nyugodt és a kiegyensúlyozott.

A flegmatikus jóindulatú és összeférhető természetű. Ebben segítségére van békeszeretete. A mindennapi életben is a nyugodt szemlélő szerepét játssza.

A flegmatikust nem ragadják el az érzések, legyen az öröm vagy gond, bosszúság vagy az élmények özöne.

Békésnek és alkalmazkodónak mutatkozik, egyrészt, mert természeténél fogva jólelkű, másrészt, mert kerülni akar minden nézeteltérést.

Ha a flegmatikus valamilyen mindennapos szeretetszolgálatba kezd, szíve lassan megnyílik..

Tévedés úgy vélekedni, hogy lelki alkatunkat a maga tiszta formájában meg kellene tartani, vagy ki kellene irtani. Sokkal inkább nevelésére, átalakítására és megszentelésére kell törekedni.


#lelkiegyensuly #szemelyisegtipusok