| 5 ÉLETLECKE, AMIT BÁRCSAK HAMARABB MEGTANULTAM VOLNA |
A legtöbb életleckét nehéz úton tanulom meg. És valószínűleg ezzel sokan mások is így vannak. Meg sem tudnám számolni, hányszor kívántam azt, bárcsak visszamehetnék az időben, és újrakezdhetném. Most, hogy már túl vagyok az ötvenen, végre megtanultam néhány olyan leckét, amelyről azt kívánom, bárcsak hamarabb megértettem volna őket.
Az idősebbé válás rengeteg csodálatos áldással jár. Remélhetőleg az egyik ilyen az, hogy egy kicsit bölcsebbek leszünk. Egy bizonyos életkor után hajlamosak vagyunk visszatekinteni az életünkre. Talán azt kívánjuk, bárcsak néhány dolgot másképp csináltunk volna, vagy legalább hamarabb megtanultuk volna ezeket a nehéz életleckéket, és megkíméltük volna magunkat némi fájdalomtól.
Nem tudunk visszamenni az időben, de előre haladhatunk úgy, hogy közben jobban élünk.
1. Hallgass a szüleidre!
Ötvenéves korom után tanultam meg egy nehéz leckét arról, mennyire fontos időt szánni arra, hogy meghallgassuk a szüleinket. Gyerekként nem akarunk hallgatni rájuk. Azt hisszük, mindent tudunk – különösen tinédzserként. Pedig amit mondanak nekünk, az általában kipróbált és bevált tapasztalat, és a mi javunkat szolgálja.
Közvetlenül azelőtt, hogy édesapám idős korában nagyon feledékennyé vált volna, valami fontosat akart elmondani nekem. A szüleimet látogattuk meg Missouriban, és a nappaliban ültünk. Közben más beszélgetések is zajlottak, a vadóc kis kutyusuk pedig összevissza ugrált. Odafigyeltem apára, és hallgattam, amit mondott… de nem voltam teljesen jelen. Főleg az aranyos kiskutya miatt, de az is elterelte a figyelmemet, hogy mi minden történt még a szobában.
Mivel másik államban éltünk, nem tudtam, valójában mennyire súlyos a feledékenysége. Akkor még senki sem tudta, hogy fel nem ismert Alzheimer-kórban szenved. Legnagyobb bánatomra ez volt az utolsó fontos beszélgetésünk. Nem sokkal később elkezdett mindent elfelejteni.
Annyira szeretném, bárcsak odahúztam volna egy széket mellé, és teljes figyelmemet neki szenteltem volna. Bárcsak feltettem volna neki néhány kérdést, mert ez volt az utolsó lehetőségem arra, hogy ilyen beszélgetésem legyen az édesapámmal. Megtanultam a leckét. A szüleink meghallgatása nemcsak a gyerekek feladata – a felnőtteké is.
"Tiszteld atyádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy hosszú életű légy, és jó dolgod legyen azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked." (5Mózes 5:16)
2. Kevesebb stressz, több bizalom
Stressz mindig lesz az életünkben, ez biztos. De több mint ötven év után visszatekintve azt kívánom, bárcsak kevesebbet aggódtam volna bizonyos dolgokon. Isten különböző módokon enged meg 'stresszteszteket' az életünkben. Ezek jöhetnek anyagi problémák, házassági nehézségek vagy éppen a saját, engedetlen gyermekeink miatt.
A stressztesztek gyakran a bizalomról szólnak. Néha azért van szükségünk rájuk,
hogy felismerjük: az életünk egy bizonyos területén valójában nem bízunk eléggé Istenben.
Bárcsak jobban bíztam volna Istenben fiatalabb korom stresszes időszakaiban, ahelyett hogy aggódtam és álmatlan éjszakákat töltöttem. Ahogy keresztényként növekedünk, egyre jobban bízunk benne. Tudjuk, hogy ő irányít, és teljes mértékben megbízhatunk benne. Azokon a nyugtalan éjszakákon az lett volna a legjobb, ha egyszerűen Istenre bíztam volna a dolgot, és elaludtam volna.
"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé." (Filippi 4:6)
3. Becsüld meg a kedves barátaidat!
Áldás, hogy barátaink vannak az életünk során. Már egészen fiatalon elkezdünk barátságokat kötni. Némelyik barátság rövid életű, mások pedig egy egész életen át elkísérnek. Az igazság az, hogy talán csak néhány igazán közeli barátunk van. Olyan emberek, akikre bármiben számíthatunk. Ott vannak mellettünk a jó és a rossz időkben is. Őszintén élvezzük a társaságukat, és hiányoznak, amikor már nincsenek velünk. Sajnos nem mindig tölthetünk annyi időt ezekkel a barátokkal, amennyit szeretnénk.
Az előző ősszel Floridába utaztunk, és útközben meglátogattuk egyik kedves barátunkat az új georgiai otthonában. Később ők is megtették a rövid utat a bérelt tengerparti házunkhoz, és együtt töltöttük az időt. Végül egy tenger gyümölcseit kínáló étteremben vacsoráztunk, és egy lehetséges közös tavaszi utazást tervezgettünk.
Sajnos a COVID-19 miatt soha nem tudtuk megvalósítani azt az utazást, és többé nem tölthettünk együtt időt a barátainkkal úgy, ahogy terveztük. Ehelyett néhány héttel ezelőtt egy temetésen találtuk magunkat. Egyikük hirtelen meghalt egy agyvérzés következtében. Természetesen lesújtott bennünket kedves barátunk elvesztése, és el sem tudjuk képzelni nélküle a világot. De annyira hálásak vagyunk azért, hogy a nyaralásunk idején időt szakítottunk arra, hogy útközben felkeressük és meglátogassuk őket. Bár rengeteg csodálatos emlékünk van a kedves barátainkkal, azt kívánom, bárcsak még többet gyűjtöttünk volna.
Az élet rövid, és az igazán kedves barátok kevesen vannak.
Teremtsetek velük emlékeket, amilyen gyakran csak lehet.
"Minden időben szeret a barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére." (Példabeszédek 17:17)
4. Tiszteld Istent akkor is, amikor 'megárad a patak'!
Gyerekkoromban édesanyám gyakran mondta: "Ha az Úr is úgy akarja, és nem árad meg a patak." Egy másik nehéz leckét is megtanultam: néha bizony megárad a patak.
Tavaly az éjszaka közepén telefonhívást kaptunk a legidősebb fiunktól. A menyünk vajúdott. A probléma az volt, hogy még nem jött el a szülés ideje. Huszonegy hetes terhes volt az unokánkkal, Nora Jane-nel. Nem tudták megállítani a vajúdást, és Nora túl korán jött a világra. Olyan korán született, hogy nem tudták a koraszülött intenzív osztályon ápolni addig, amíg elég nagy és erős nem lesz ahhoz, hogy hazavihessék. A kórházi személyzet nem tudta megmenteni. Közel két órán át élt, és még életben volt, amikor a karjaimban tarthattam.
A drága kis Nora tartása összetörte a szívemet. Azt akartam, hogy éljen. Azt akartam, hogy amikor elég nagy lesz, az ölemben ringathassam, és vigyázhassak rá. Az unokámat akartam. De nem ez volt Isten akarata, és mi teljesen összetörtünk. Igazságtalannak tűnt. Egy ilyen dolog miatt akár haragudhatnánk is Istenre. De még akkor is van célja a történteknek, amikor nem értjük és nem szeretjük azt, ami történik.
A nehéz időkben úgy tiszteljük Istent, hogy keressük az ő akaratát az életünkben
– akkor is, amikor ez nehéz. Még akkor is… amikor megárad a patak.
"Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a megtört lelkűeket megsegíti." (Zsoltárok 34:19)
5. Élvezd az utazást!
Néha le kell lassítanunk, és egyszerűen csak élveznünk kell az utazást. Nem tudunk visszamenni, hogy újraéljük az életünk első ötven évét, de mostantól jobbá tehetjük az életünket. Néhány évvel ezelőtt a férjemmel úgy döntöttünk, hogy élvezetesebbé tesszük az életünket. Meghoztunk egy nagy döntést: eladtuk a házunkat, és vettünk egy olcsóbbat. Minden tartozásunkat kifizettük, a kisebb lakáshitelünk kivételével. Ezután vettünk egy használt pontonhajót, amelyről évek óta álmodoztunk.
A legkisebb fiunk gyorsan nőtt, a másik két gyermekünk pedig már kirepült otthonról. Ezért úgy döntöttünk, hogy több időt töltünk szórakozással, amíg ő még velünk él. Sok időt töltöttünk kemény munkával, hogy ki tudjuk fizetni a számlákat és fel tudjuk nevelni a családunkat. Eljött az ideje egy kis szórakozásnak is. Soha nem bántuk meg, hogy megvettük a hajót, és teljes mértékben kiélveztük.
Tudom, hogy nem mindenki akar hajót. Lehet, hogy valakinek ez olyan egyszerű dolog, mint több kirándulás a természetben. Másnak talán több horgászattal töltött napot jelent egy folyó partján.
Bármi legyen is az, csináld azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz, amilyen gyakran csak lehet. Az élet rövid, de milyen édes ajándék az, hogy egyáltalán van életünk, amit élhetünk.
"Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a pára,
amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik." (Jakab 4:14)
Ezt is ajánljuk
|
10 dolog, amit jó lenne elmondani Ebben a cikkben tíz fontos leckét fogok megosztani, amit jó lenne elmondani a fiatalabb énemnek. Ezek a leckék nemcsak egy boldogabb jövő felé vezetnek, hanem.. |
