| ISTEN ÜZENETE A TÚLTERHELT NŐKNEK |
Sietve mentem a munkába, rövid lábaimmal olyan gyorsan haladtam, ahogy csak bírtam. A kezeim tele voltak különböző zacskókkal, melyekbe azokat a dolgokat pakoltam, amikre feltétlenül szükségem volt. A pácienseim ellátáshoz szükséges ápolószerektől kezdve a saját magam ellátását szolgáló eszközökig, amelyek a babám etetése miatt voltak elengedhetetlenek, minden nálam volt..
A nehéz táskák egyre csúsztak le a vállamról, és mivel szabad kezem nem volt, hogy megigazíthassam azokat, szinte már a könyökömmel tartottam mindet. Ahogy beléptem a munkahelyemre néhány lépéssel egy másik rohanó alkalmazott mögött, a nyomunkban hatalmas zajjal becsapódott a nehéz ajtó. Ekkor rájöttem, hogy ez a jelenet a mostani életem tökéletes ábrázolása.
Ez az, ami a jelenlegi mindennapjaimat jellemzi: zaklatott, sietős és elnehezült. Küzdelmesen, igyekezve, mégis nehézkesen toporgok egy helyben. Sokkal többet cipeltem, mint amennyit képes voltam, és úgy éreztem, hogy egy lépéssel le vagyok maradva magam mögött. Mindig.
Egy dologban biztos voltam. Ez az érzés nem az volt, amit Isten szeretett volna közvetíteni felém. Ekkor csalódottságomban gyengéden a lelkemhez szólt, igazságával eltörölte aggodalmamat, és iránytűmet a belső béke irányába mozdította el.
Ez az, amit most az Úr üzen:
"Édesanyád méhétől fogva ismerlek, a legnagyobb szeretettel óvtalak, formáltalak és gondoskodtam rólad. Mérhetetlen szeretettel formáltam minden ujjad a kezeiden és a lábaidon. Mindezt nem csak bőséges szertettel, hanem pontosan kidolgozott céllal és tervvel. Életet leheltem a tüdődbe, szeretettel és büszkén mosolyogtam az előtted álló jövőre.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Ismerek mindent benned: az első mosolyod, az örömteli nevetésed, még a kételyeid is. Beléd helyeztem őket, formáltam őket benned, és minden egyes körülményt kidolgoztam, hogy minden pillanatban haladhass az isteni terv irányába, illetve aszerint.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Minden félrelépést, hibát, minden rossz cselekedetet - akár te tetted, akár nem - előre láttam. Tudtam, milyen kihívásokkal kell szembenézned, milyen rossz döntéseket fogsz hozni. Tudtam, hogy a sajnálkozás könnyeit is el fogod sírni, és tudtam, hogy mennyi évet veszítesz el azzal, hogy rajtam kívül más dolgokat is kergetsz. Tudtam és használtam is őket, de mindent csak a te érdekedben.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Amikor azt hitted, hogy elhagytalak, vagy elfelejtkeztem rólad, én akkor is ott voltam. Ott voltam minden elfojtott lélegzetvételben, minden száguldó gondolatban, még az irracionális félelmeidben is. A hangom világosan és igazságosan szólalt meg, és annak ellenére, hogy nem hallottál, én ott voltam. Vártam. Vártam, hogy felismerj.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Születésed előtt ismertelek, és veled voltam, miközben küzdöttél, hogy megtudd, ki vagy, és még most is, amikor még mindig küzdesz. Én itt vagyok. Én veled vagyok.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Amikor úgy érzed, hogy túlterheltek és a küzdelem kellős közepén vagy. Amikor túlhajszolva célba érsz, a diadal vagy a bukás pillanatában: én itt vagyok. Még ha összeesel is, én itt vagyok a harctéren veled. Neked nem kell mást tenned, mint látni engem és szólni hozzám.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Mert akkor is veled vagyok, ha elbuksz és még ha alulmaradsz is, felemellek és győztessé teszlek. Minden pillanat, minden kihívás, minden diadal, minden kudarc, minden téged szolgál. Ezek a pillanatok azért vannak, hogy közeledj hozzám és szorosabb legyen a kapcsolatod velem.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled.
Sosem vagy egyedül. Nem vagy elhagyott. Fogantatásodtól fogva veled vagyok, és veled leszek az örökkévalóságon át. Tehát amikor úgy érzed, hogy legyőznek, csak tudd, hogy ott vagyok, és együtt megyünk az úton.
Mert meghatározott időre alkottalak, tervem van veled."
