| SZÍVESEN FOGADOM A FEDDÉST |
"Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és Lelkeddel prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket." (Neh 9:30; új protestáns fordítás)
A Szentírás ismeretének és a belőle szerzett információknak önmagukban semmi értéke nincs, ha nem szánjuk oda magunkat határozottan Istennek. Ezért szól a Szentlélek a szívünkhöz. Habár azzal is törődik, hogy megtanuljuk a Biblia nagy igazságait és tanításait, azzal viszont még inkább, hogy minden nap szoros kapcsolatba kerüljünk Istennel. Amikor válság fenyeget az életünkben, a Lélek nem arra törekszik, hogy elvont tanítások bizonyító erejű Igéit elevenítse fel bennünk, hanem elénk hozza Jézus képét, felidézi bennünk, mi mindent tett értünk, s hogy milyen következményei lesznek annak, ha megbántjuk Őt. Egy hölgy komoly belső kényszert érzett, hogy lopjon a boltból, holott nem küzdött anyagi problémákkal, könnyen ki tudta volna fizetni, ami megtetszett neki. Amikor kísértést érzett, hogy valamit becsúsztasson a táskájába, mindig eszébe jutott a parancs: "Ne lopj! - de ez nem igazán hatott rá. Egy napon engedte, hogy a Szentlélek megismertesse vele Jézust, ő pedig megszerette, és bízni kezdett benne. Keresztény barátai intették őt: nem fenyegetésekkel, amilyeneket már ezerszer hallott, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó csodálatos képével. Mára már olyan becsületes lett, hogy a Brit Királyság koronaékszereit is rá lehetne bízni. Önmagában, hogy az ősi Izrael polgára volt valaki, vagy a mai modern korban éppen valamelyik keresztény egyházhoz tartozik, még nem garantálja a gonosztól való szabadulást. Ha azonban engedi, hogy a Szentlélek bemutassa számára Isten szeretetét, az olyan erős motiváció lehet a jóra, amit fel sem tudunk fogni! Imádság a mai napra
|
