| A LÉLEK ÁLTAL SZÓL |
"Megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken,
amint a Lélek adta nékik szólniuk." (Apostolok cselekedetei 2:4)
Sokszor előfordult, hogy amikor szerte a világon különböző országokban tanítottam és prédikáltam, azért a képességért könyörögtem, hogy tudjak beszélni az adott nemzet nyelvén, és ne legyen szükségem tolmácsra. Nem egyszer tájékoztattak ugyanis arról, hogy a fordító a saját üzenetét tolmácsolta, és nem azt, amit én elmondtam. Brazíliában az Úr többször hihetetlen áldásban részesített egy csodálatos férfi személyében, akit Dániel Perria dos Santosnak hívnak. Egyik alkalommal aranyos kislánya, Daniella így szólt édesanyjához portugálul: "Szegény Willamese [így nevezett engem] nem tud rendesen beszélni, ezért apucinak kell elmondania az embereknek, hogy mit is akar." Pünkösd napján a tanítványoknak nem voltak kommunikációs problémáik. Úgy tűnik, azok a szónokok, akik köré a templom udvarán odagyűlt a tömeg, mind galileaiak voltak (Apostolok cselekedetei 2:7), és hirtelen beszélni kezdték a Földközi-tenger partvidékén élő népek egymástól eltérő, komplex nyelveit. Amikor a kaliforniai San Luis Obispo városába látogattam, abban a kiváltságban lehetett részem, hogy Ron és Maria Rasmussen otthonában kaphattam szállást, miközben az általuk pásztorolt gyülekezetben tartottam ébredési összejöveteleket. Valemelyik este hallottam két kislányukat egymás között pusmogni. Egyikük így szólt: "Williams lelkész brit akcentussal beszél!" Édesanyjuk gyorsan kijavította az elszólást, és elmondta nekik, hogy új-zélandi akcentussal beszélek. Mindenesetre a gyerekek nehezen értették a szavaimat. Azonban nem így van akkor, amikor a Szentlélek lehetőséget ad arra, hogy Isten szeretetteljes üzenetét hirdessük. Még ha saját nyelvünkön beszélünk is, képesít arra, hogy olyan tisztán és világosan szóljuk az Igét, hogy mindenki megértse, aki nyitott az Úr Lelke előtt. Imádság a mai napra
|
