| MIÉRT ENGEDI MEG ISTEN A TRAGÉDIÁKAT AZ ÉLETÜNKBEN? |
Amikor az emberek azt mondják, hogy túl nehéz megjegyezniük a Szentírás igeverseit, mindig megkérem őket, hogy ebben az esetben egy igeverset jegyezzenek meg. A János evangéliuma 11:35-öt. Ez a Biblia legrövidebb verse: 'Jézus sírt'.
Mindenki meg tudja jegyezni ezt a két szót, amely a sokféle fordítás között is nagyjából minden verzióban ugyanaz. Annyira egyszerű mondat, hogy nem nagyon lehet másképp fordítani. De lenyűgöző, hogy ez a két szó milyen mélyreható tanulságokat rejt. Ez a vers Lázár halálának és feltámadásának történetében jelenik meg a I. János 1:1-44-ből. Íme egy gyors összefoglaló: Jézus éppen kint tanított, amikor barátai, Mária és Márta megüzenték, hogy testvérük, Lázár nagyon beteg. Jézus, ahelyett, hogy azonnal elindult volna segíteni barátjának, várt néhány napot, mielőtt visszatért Betániába, ahol a család élt. Mire végül odaért, Lázár már meghalt és eltemették. Amikor Jézus megérkezett, "Márta ekkor így szólt Jézushoz: 'Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.' " (János 11:21) "Jézus ekkor ezt mondta neki: 'Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.' " (János 11:25)
Jézus azt is mondta, hogy Lázár feltámad az utolsó napon, ennek ellenére mégis azt látta, hogy Mária és mások a közösségből sírnak Lázár halála miatt. A 33. vers különösen megrendítően ír erről: "Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott." (János 11:33) Jézus odament a sírhoz, ahol Lázárt eltemették – ekkor sírt –, majd kérte, hogy távolítsák el a követ. Imádkozott Istenhez, majd megparancsolta Lázárnak, hogy jöjjön ki. Lázár temetési ruhájába burkolva kilépett a sírból. Lázár élt, és ennek a csodának köszönhetően még többen kezdték követni Jézust. Több dolgot tanulhatunk ebből a történetből.
Mit kell tenni válsághelyzetben?
Mária és Márta egy valódi válsághelyzettel néztek szembe. A bátyjuk halálos beteg volt. Nem tudták, mit tegyenek, ezért Jézushoz fordultak. Nagyon érdekes, ahogyan hívták Őt. Nem hívták meg otthonukba, és nem is kérdeztek Tőle semmit. Csak azt mondták neki, hogy Lázár beteg, és azt feltételezték, hogy Jézus, mint barátjuk, megfelelően reagál.
A gondjainkat mindig Jézus elé kell vinnünk. A Jakab 4:2 azt mondja: "(…) Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek." Valójában ez egy olyan minta, amelyet az egész Bibliában látunk.
Amikor az izraeliták a sivatagba érkeztek, miután átkeltek a Vörös-tengeren, napokat töltöttek víz nélkül. Az emberek panaszkodtak, és Mózes ellen fordultak. Így Mózes Isten elé vitte a problémáját, és "az Úrhoz kiáltott segítségért." (2Mózes 15:25) Jeruzsálemben Ezékiás király fenyegető levelet kapott az útjára induló asszír seregről. Ez döntő pillanat volt Júda Királysága számára, és Ezékiás átadta ezt a fenyegető problémát Istennek. "És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt." (Ézsaiás 37:14) Az Újszövetségben, miután Heródes lefejeztette Keresztelő Jánost, a tanítványok "(…) hírül adták ezt Jézusnak." (Máté 14:12)
Ezt kell tennünk, ha baj van. Isten elé kell állnunk. El kell vinnünk a gondunkat Jézushoz. A Szentírás azt mondja nekünk, hogy Ő, "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46:1) De vegyük észre Mária és Márta hitének erősségét. Nem azért kérték Jézus segítségét, mert sokszor adtak neki és a tanítványoknak élelmet otthonukban, vagy mert úgy érezték, hogy Jézus tartozik nekik valamivel. Azt mondták: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg." (János 11:3). Az Ő szeretetéhez fordultak.
Az ő tökéletes időzítése
A legtöbbünk számára a legmeglepőbb dolog Lázár történetének olvasásakor Jézus lassú reakciója. A következő két napig ott maradt, ahol volt, mielőtt azt mondta tanítványainak: "Menjünk ismét Júdeába." (János 11:7) Miért várt? A Biblia világossá teszi, hogy Jézus szerette ezt a családot. Emiatt azt várhattuk volna, hogy ez a vers így szól: 'Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, így megkereste a leggyorsabb lovat, és beteg barátjához sietett.' De Ő nem ezt tette.
Várt. Elhalasztotta Betániába érkezését. Miért? Mert szerette Lázárt! Ez ellentmondásnak hangzik. Ha Jézus valóban szerette őt, miért nem ment el azonnal, hogy meggyógyítsa?
Amikor nehézségekkel vagy tragédiákkal szembesülünk az életünkben, ugyanazok a kérdések merülnek fel bennünk. Ha Jézus valóban szeret engem, miért hagyta, hogy ez megtörténjen? Nehéz látni bármit is könnyekkel teli szemekkel. De a lényeg a következő: Bár nem látjuk, hogyan fog megoldódni egy helyzet, vagy miért történt meg velünk, de tudhatjuk, hogy Isten szeretetéből fakadóan engedi meg, és hogy Ő irányít.
Emellett az Ő 'késése' nem feltétlenül jelent tagadást is. A Prédikátor 3:11 azt mondja: "Mindent széppé tett a maga idejében". Jézus későn jött Lázárhoz, de az összképet nézte. Mária és Márta az aktuális történésekre, a jelenre szegezte tekintetét. Mi a 'kis képre' összpontosítunk, arra, ami a mostban boldoggá és elégedetté tesz, vagy tenne bennünket.
De Isten szeme az örökkévalóságon van. Arra összpontosít, hogy mi tesz minket szentté,
mi visz minket közelebb Hozzá, és hogy mi erősít meg bennünket lelkileg.
Mária és Márta bizonyára csalódott volt, amikor Jézus kihagyta a temetést. Márta kiment Jézus elé, amikor megérkezett és azt mondta: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Ezek elég durva szavak voltak. Valószínűleg te is éreztél már így. Talán a házastársad elhagyott, vagy meghalt. Lehet, hogy a vállalkozásod kudarcot vallott. Lehet, hogy a szüleid elváltak, vagy a gyerekeid tévelyegnek. És csak azt kérdezed: "Hol vagy, Uram?"
Még Jézus is felkiáltott: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" kínja alatt a kereszten (Máté 27:46). Nem baj, ha feltesszük Istennek kérdéseinket. Nem rossz kétségeinket az Úr elé tárni. Nincs abban semmi rossz, ha megkérdezzük Istent, hogy 'miért?'. Mindaddig, amíg nem azzal a gondolattal tesszük, hogy Isten valamilyen módon tartozik nekünk egy válasszal. Valójában, amikor Márta megkérdezte Jézust, Ő nem javította ki. Csak az örökkévaló perspektíva felé mutatott: "Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?" (János 11:25-26). Időzítésének volt egy szándékos, örökkévaló összetevője, amelyet Márta nem láthatott. Jézus tudta, hogy a remény a fájdalom kertjében erősödik meg a legerősebben.
Jézus velünk sír!
Ez a történet megmutatja nekünk, hogy Jézus teljes erejében és dicsőségében megértette fájdalmunkat és bánatunkat. Jézus sírt barátja halála miatt. Jézus empátiával viseltetett a gyászoló család iránt. Jézus tökéletesen tudta, min mennek keresztül. Ésaiás próféta így jellemezte Jézust: "Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele." (Ézsaiás 53:3) Lenézték, és bántották. Egy ember, aki szenvedett, aki a fájdalmat első kézből ismerte. Az emberek egy pillanat alatt elfordultak tőle. Pedig a fájdalmainkat ő viselte – a mi eltorzulásainkat, minden rosszat, ami velünk történt.
Ő hordozta a gyengeségeinket. A mi bánatunk nehezedett rá. Mi mégis hátat fordítottunk Neki. Jézus tudja, milyen szenvedni. A mi cipőnkben járt. Jézus érezte minden fájdalmunkat, amit érzünk. A Zsidókhoz írt levél 2. fejezete ezt írja: "Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért." (Zsidók 2:17) Jézus megismerte az emberi élet minden részletét. Ő maga tapasztalta meg mindezt – az összes fájdalmat, az összes traumát, az összes kísértést –, hogy megmentsen minket.
A János 11:38-ban, egyes fordítások azt mondják, hogy Jézus zavart vagy dühös volt, amikor megérkezett Lázár sírjához. Mondhatnánk, hogy igazságos haragot táplált – nem a gyászolók vagy Mária és Márta iránt, hanem maga a halál iránt. Megértette, mekkora veszteség ez számukra, és azáltal, hogy Lázárt visszahozta a halálból, jót hozott ki az emberi szenvedésből.
Mély völgyekben
Ez a történet megnyugtat. Én személy szerint szenvedéssel és óriási veszteséggel szembesültem. Éltem át olyan pillanatokat, amikor megkérdeztem: "Hol voltál, Uram?" De a válasz mindig ott van előttem. Jézus jelen volt, amikor fiam, Christopher megszületett 1975. április 1-jén, és akkor is, amikor a fiam túl korán elhagyta ezt a világot 2008. július 24-én. Velem volt örömömben és bánatomban. Soha nem lesz olyan mély völgy, amelyen Isten ne kísérne át bennünket. Mindannyian tudjuk, hogy életútjaink sötét völgyeken keresztül vezetnek. Ez az emberi lét természete.
Nehézségekkel kell szembenéznünk. De Ő támogat minket szükségünk minden órájában, és a kereszten való szenvedése mindig erőteljes tanúbizonyság lehet az elveszett világ számára. A válság minden pillanatában velünk van. Megérti fájdalmunkat. Lesznek jó és rossz napjaink, és Ő tudja, milyenek ezek.
És bár nem mindig láthatjuk örökkévaló időzítését, megnyugodhatunk ígéretében: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." (Ézsaiás 43:2)
Ezt is ajánljuk
|
59 inspiráló idézet Lysa Terkeurst-tól Ha van valaki, aki tudja, hogyan helyezze bizalmát a hűséges Istenbe a próbák közepette, de a jó időben is, az Lysa TerKeurst. Az 59 idézetet tartalmazó lista bátorít, kihív és felkészít arra, ami előtted áll. |
