| MEGHATÓ VALLOMÁS A HOLDKÜLDETÉS UTÁN |
Alig telt el néhány nap azóta, hogy az Artemis–II legénysége a San Diego partjai közelében végrehajtott sikeres vízre érkezéssel visszatért a Földre, amikor az űrhajósokat máris arról kérdezték, milyen lelki, szellemi nyomot hagyott bennük az űrutazás élménye. A küldetés parancsnoka, Reid Wiseman meglepő őszinteséggel vallotta, hogy bár nem tartja magát vallásos embernek, a visszatérés után mégis egy haditengerészeti tábori lelkészt hívatott magához.
Az Artemis–II küldetés április 1. és 10. között zajlott. Az emberiség 1972 óta először indított ismét holdkerülő missziót űrhajósok bevonásával. A legénység minden korábbi rekordot megdöntött: távolabb jutottak a Földtől, mint előttük bárki - még az Apollo–13 1970-es rekordját is felülmúlták. A négyfős csapat tagjai Reid Wiseman mellett Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen voltak.
A legénység sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. Az űrhajósok elmondták: valójában még fel sem fogták teljesen mindazt, amin keresztülmentek. Az egyik riporter azt kérdezte tőlük, vajon az űrbeli tapasztalat adott-e számukra valamiféle 'egyetemes összekapcsoltság-érzést', vagy előidézett-e bennük 'tudatváltozást'. "Igen" - Wiseman röviden csak ennyit felelt, majd néhány pillanatnyi csend után így folytatta.
"Csak egy rövid történetet tudok elmesélni. Amikor visszatértünk a haditengerészet hajójára… nos, én nem igazán vagyok vallásos ember. De egyszerűen nem találtam más módot arra, hogy értelmezzem vagy megfogalmazzam mindazt, amit átéltünk." Az űrhajós elmondta: ezért kérte meg a hajón szolgáló tábori lelkészt, hogy látogassa meg őket néhány percre. "És amikor az a férfi belépett… soha életemben nem találkoztam vele korábban. De megláttam a keresztet a gallérján, és egyszerűen sírva fakadtam. Nagyon nehéz igazán felfogni, min mentünk keresztül" – idézte fel az eseményeket megrendülten az űrhajós.
Wiseman hozzátette: bár már közel egy hete visszatértek a Földre, azóta idejük nagy részét orvosi vizsgálatok és hivatalos kiértékelések töltötték ki. "Még nem volt alkalmunk igazán kiengedni. Nem volt időnk csendben visszatekinteni és feldolgozni az egészet. Szóval most még csak abból próbálok kiindulni, amit odafent láttunk."
Ezután felidézte küldetésük egyik legkülönösebb pillanatát. "Amikor a Nap eltűnt a Hold mögött… azt hiszem, mind a négyen ugyanazt éreztük. Odafordultam Victorhoz, és azt mondtam neki: 'Nem hiszem, hogy az emberiség fejlődése már eljutott oda, hogy képes legyen felfogni, amit most látunk'. Ekkor rájössz, hogy kell legyen Isten, mert a semmiből nem jöhet létre mindez. Kell legyen egy Mindenható, aki ezt megalkotta. Mert az egész olyan volt… mintha nem is ebből a világból származna. Félelmetesen gyönyörű volt."
Victor Glover — aki keresztény hitéről korábban is nyíltan beszélt - megköszönte Wisemannek, hogy megosztotta ezt a különleges pillanatot. "Pont a szemközti ágyon feküdtem, amikor Reid találkozott a tábori lelkésszel. Az egyetlen különbség kettőnk között az, hogy én vallásos ember vagyok. De minden más pontosan ugyanaz" - nyilatkozta az űrhajós. Glover szerint az élmény mélyen megérintette őket, még ha egyelőre nem is találják rá a megfelelő szavakat.
Ezt is ajánljuk
|
Kilenc megváltozott ember inspiráló történte Az élet tele van próbákkal, nehézségekkel és kihívásokkal, de a hit és kitartás által sokan megtalálják az utat a változás és egy magasabb célért való élet felé. Ezek a történetek emlékeztetnek minket arra, hogy nem számít, milyen sötétnek tűnnek a dolgok.. |
