| HOGYAN TAPASZTALJUK MEG ISTEN JELENLÉTÉT? |
Elfoglalt és zaklatott emberek között élünk. Jézus követőinek szüksége van arra, hogy Isten jelenlétében éljenek. Többre van azonban szükségünk, mint Isten jelenlétének teológiája: jelenlétének megtapasztalása az, amelynek nélkülözhetetlennek kell lennie számukra.
Isten jelen van itt és most. Tudatában vagyunk ennek? A zsoltáros nagyon jól megértette ezt a szükségletet: "Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy." (Zsoltárok 139:7-8)
1. Fordítsunk figyelmet a Szentírásra!
Isten jelenlétének megtapasztalásához az első lépés a bibliai tanúságtétel komolyan vétele. Sokszor mondják nekünk, hogy Isten közel van – mégis miért érezzük akkor Őt olyan távolinak? Ami még rosszabb, arra neveljük magunkat, hogy a Szentírást mint inspiráló gondolatok forrását elutasítjuk, ahelyett, hogy a valóság leírásaként tekintenénk rá. Ahhoz, hogy felismerjük Isten jelenlétét, őszintén fel kell mérnünk, hogy mindennapi életünk megfelel-e annak, amit Isten kinyilatkoztat a dolgok valóságáról. A bibliai elbeszélésekben, költészetben, evangéliumokban és levelekben a Szentírás világos üzenete az, hogy Isten nagyon is kapcsolatteremtő, és azt akarja, hogy naponta megtapasztaljuk a jelenlétét. Tényleg hiszünk ebben, vagy vágyunk erre?
Ez a kérdés létfontosságú, mert hinni annyi, mint látni.
2. Alakítsuk át életünket!
Úgy kell berendeznünk az életünket, hogy megtapasztalhassuk Isten jelenlétét: meg kell magunkat tanítani arra, hogy felismerjük ezt. A csend és a magány szellemi gyakorlatai nem megidézik Isten jelenlétét, hanem segítenek ráébredni Isten jelenlétére. Napjainkban - jobban, mint bármikor a történelemben - zavaró tényezők vesznek körül attól a pillanattól kezdve, hogy felébredünk, egészen addig amíg el nem alszunk. Illés Isten jelenlétét "halk, szelíd hangon" találta meg, vagy ahogy egy másik fordítás mondja, "szelíd suttogásban" (1 Királyok 19:12). A legtöbb hívő úgy gondolja, hogy az ima Istennel való beszélgetés, és az is – de csak részben. A nagyobb rész a hallgatás. Imádkoztál már valaha anélkül, hogy egy szót is szóltál volna, ehelyett egyszerűen csendben ültél, és a füledet erre a szelíd suttogásra hangoltad? Miért ne próbálhatnánk ki komolyan a csendet és a magányt mindössze tíz percig, egy óráig – vagy akár egy napig! Ez nem miszticizmus, ez maga a kapcsolat.
3. Tanuljunk másoktól!
Meg kell fontolnunk mások örömteli példáját. A történelem folyamán következetes volt a tanúságtétel arról, hogy azok, akik a leginkább tudatában voltak Isten jelenlétének, megtapasztalták azt az örömöt és békét, amely a vele való életből fakad. Egy 17. századi karmelita, Lőrinc testvér fedezte fel, hogy a mindennapi tevékenységek nem kell, hogy megakadályozzák Isten jelenlétének tudatosítását. Isten 'kis emlékeztetőit' tapasztalta meg, amelyek "annyira feltüzelték, hogy nagy késztetést érzett arra, hogy dicséreteket kiáltson, énekeljen és örömmel táncoljon az Úr előtt ... a legrosszabb próbatétel, amit el tudott képzelni, az volt, hogy elvesztette Isten jelenlétének érzését, amely oly régóta vele volt."
Egy hagyományos értékeket képviselő, konzervativ angol pap, John Wesley, megtapasztalta Isten jelenlétét, ami megváltoztatta az életét és szolgálatát. Wesley megosztotta, hogy Isten újra és újra 'örömcsomagokat' küldött neki. Esete ma különösen tanulságos, mert Észak-Amerikában sok egyházi vezető az intellektuális értelmet helyezi előtérbe az érzelmekkel szemben, de Wesley a legjobb vallási oktatásban részesült, amit országa nyújtani tudott, ugyanakkor személyesen csak akkor tapasztalta meg Isten jelenlétét, amikor érezte, hogy szívét "melegség érzése önti el". Azok, akik az örömteli viselkedést puszta érzelmességként utasítanák el, valahogy nem tudják a depressziót és a kétségbeesést mint ugyanolyan érzelmi kifejezést, Isten jelenlétének hiányaként meghatározni.
A szentírások bizonyságtétele ez: "Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon." (Zsoltárok 16: 11)
4. Közösség
Jobban figyelembe kell vennünk, mint az Isten jelenlétére adott egyéni válaszunkat. Jelenléte hatással van az egyházi közösségi életünkre. Együtt vagyunk Isten népe; Isten arra vágyik, hogy jelenlétét az egyházi közösségre ruházza. Napjainkban népszerű Jézust magunkénak vallani, ugyanakkor a gyülekezetet kerülni. Ez népszerű, de helytelen. Tegyük fel például, hogy veled kapcsolatba lépek, de a házastársaddal visszautasítok minden kapcsolatot. Elfogadnád a barátságot ilyen feltételekkel? "Szeretlek, és veled akarok lenni, de kérlek, tartsd távol tőlem a házastársadat!" Egy ilyen barátság kezdettől fogva veszélyben lenne, és veszélybe sodorjuk Jézussal való kapcsolatunkat, ha nyíltan elutasítanánk menyasszonyát, az egyházat.
5. Erő áramlik a jelenlétéből
Isten jelenlétének még egy megnyilvánulása áll a mai tanítványok rendelkezésére: Isten ereje. John Wimber, a Vineyard mozgalom alapítója azt mondta, hogy Isten hatalma Isten jelenlétében van. Azoknak a keresztényeknek, akik elfogadják a csodás jelek és csodák lehetőségeit szolgálatuk során, a titok nem az, hogy valamilyen különleges lelki erőt, hanem hogy Isten kézzelfogható jelenlétét keressék.
Jézus legelső követői megértették, hogy hitüknek nincs tekintélye a világban, hacsak Isten jelenléte nem mutatkozik meg, miután Isten Királyságának eljövetelét hirdették. A megbocsátás és a kiengesztelődés mellett a gyógyulás és a démoni elnyomástól való megszabadulás csodái hitelesítették az Isten országáról szóló evangélium hirdetését. Azok, akik hallották Isten országának üzenetét, Isten jelenlétének is tanúi voltak maguk között.
Ez a rövid lista nem teljes, az öt gondolat csupán kiindulópont. Gondold újra az életedet ennek az öt javaslatnak fényében: vedd komolyan a Biblia tanúságtételét; rendezd az életedet úgy, hogy beengedd őt; fogadd el az örömteli hálaadást, mint Isten jelenlétéhez vezető utat; keresd Őt a gyülekezetben; és értsd meg a kapcsolatot Isten jelenléte és hatalma között. Ezzel végetért az elméleti előadás: kezdődjön a gyakorlat!
