| ISTEN AZ ELSŐ – EGY VILÁGBAJNOK MAGASUGRÓ TÖRTÉNETE |
A budapesti atlétikai világverseny egyik ezüstérmese nemcsak a magasba ugrott. Nicola Olyslagers története arról is szól, hogyan változtatta meg az életét az, amikor rájött: az identitása nem attól függ, hogy mit ér el a sportban. "Isten került első helyre a sport előtt" – vallja az ausztrál magasugró.
2026. szeptember 11-13 között ismét világsztároktól volt hangos a budapesti Nemzeti Atlétikai Központ. A World Athletics Ultimate Championship első napján a világ legjobb atlétái küzdöttek egymással - köztük a női magasugrás olimpiai és világbajnokai.
A versenyt az ukrán világcsúcstartó, Yaroslava Mahuchikh nyerte 1,99 méterrel. A második helyen pedig az ausztrál Nicola Olyslagers végzett 1,95 méterrel. De Olyslagers története jóval túlmutat egy budapesti ezüstérmen. A 29 éves ausztrál sportoló néhány héttel a budapesti verseny előtt a World Athleticsnek beszélt arról, hogyan változott meg az élete a hite által. Olyslagers elmondta, hogy 20 éves korában vált igazán valóságossá számára a hite.
Addig a magasugrás gyakorlatilag az első helyen állt az életében. Ez azonban komoly belső nyomást is jelentett számára. Ha sikerült az ugrás, minden rendben volt. Ha leverte a lécet, úgy érezte, hogy ő maga vallott kudarcot. A saját értékét egyre inkább ahhoz kötötte, hogy hogyan teljesít a sportban. Aztán valami megváltozott. "Isten került első helyre a sport előtt." – mondta. És ezzel együtt valami felszabadult benne. Olyslagers szerint a hit segített neki felismerni, hogy az identitása nem azonos a teljesítményével. A World Athleticsnek így fogalmazott:
"Rájössz, ki vagy valójában, és az nem attól függ, hogy mit csinálsz."
Ez az egyik legfontosabb felismerés, amit egy sportoló megtapasztalhat.
Mert az eredmények változnak. Egyik nap győzöl, másik nap veszítesz. Egyik versenyen rekordot döntesz, a következőn pedig már az első magasságot sem sikerül átugranod. Ha azonban az identitásod kizárólag a teljesítményedre épül, akkor minden kudarc az egész személyiségedet kezdi megkérdőjelezni. Olyslagersnél éppen ez változott meg. A sport többé nem az identitása alapja lett, hanem egy ajándék és egy lehetőség. Nem kellett többé félnie a kudarctól.
Olyslagers elmondása szerint korábban komoly félelem volt benne a versenyzés során. Előfordult, hogy edzésen jobban teljesített, mint versenyen, mert a tét és az önmagára helyezett nyomás megbénította. A hite azonban szabadságot adott neki. Azt mondta: "Rendben leszek akkor is, ha nem ezt a sportot űzöm." Ez elsőre talán egyszerű mondatnak tűnik. Egy élsportoló számára azonban óriási felismerés. Mert amikor már nem az eredmény határozza meg, hogy mennyit érsz, akkor felszabadulsz arra, hogy egyszerűen csak megtedd a tőled telhetőt.
És mi történt ezután? Olyslagers nemhogy abbahagyta volna a sportot – világszínvonalú magasugró lett. A tokiói olimpián 2021-ben ezüstérmet nyert, négy évvel később pedig ugyanott megszerezte első szabadtéri világbajnoki címét. 2025-ben ráadásul fedett pályán is világbajnok lett, így 2026-ban már friss világbajnokként érkezett Budapestre.
A szeptember 11-i Ultimate Championshipen azonban nem volt könnyű dolga. Az időjárás hideg volt, a nekifutás körülményei sem kedveztek a versenyzőknek, és több magasugró a megszokottnál alacsonyabb magasságokon is hibázott. Olyslagers két sikertelen kísérlet után harmadik próbálkozásra ugrotta át az 1,95 métert.
A budapesti verseny után Olyslagers nemcsak az eredményről beszélt. "Voltak kihívásaim ebben az évben. Megtanultam nyerni és veszíteni, de pályán kívül emberként is növekedtem. Biztos vagyok benne, hogy semmi sem vész kárba, és minden a lehető legjobban készít fel a jövőre."
Olyslagers hite nem csak egy személyes meggyőződés. A sport mellett egy keresztény szolgálatban is aktív. A Ministry of Everlasting Crowns nevű kezdeményezés sportolók közötti keresztény közösségeket épít. Céljuk, hogy a különböző országokból és kultúrákból érkező keresztény sportolók közösségre találjanak egymással, bibliatanulmányozásokon és közös alkalmakon keresztül.
Olyslagers különösen fontosnak tartja a fiatal sportolók támogatását is. A 18–25 év közötti időszak szerinte különösen nehéz lehet: valaki addig kiemelkedő volt a korosztályában, majd egyszer csak bekerül a felnőtt sport óriási világába, ahol újra kicsinek érezheti magát. Ilyenkor pedig nemcsak arra van szükség, hogy valaki megtanuljon magasabbra ugrani. Hanem arra is, hogy megtanulja: ki ő valójában.
"Isten került első helyre a sport előtt."
Talán ez az egyik legfontosabb mondat, amit egy világszínvonalú sportoló kimondhat. Mert amikor Isten az első helyre kerül, akkor a győzelem már nem istenné válik. És a vereség sem lesz többé végzet. Lehet küzdeni. Lehet álmodni. Lehet magasabbra ugrani. Lehet mindent beleadni. De közben tudni: nem az eredmény mondja meg, hogy ki vagy.
"Mert te vagy, Uram, az én reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúságomtól fogva." (Zsoltárok 71:5)
Nicola Olyslagers számára a budapesti ezüstérem egy újabb fejezet volt a sportkarrierjében. De a története ennél sokkal többről szól. Arról, hogy amikor az ember megtalálja, kiben van valódi értéke, akkor már nem kell minden egyes ugrással bebizonyítania, hogy elég jó. És talán éppen ettől válik igazán szabaddá.
Ezt is ajánljuk
|
Raye popénekesnő szerint csak Isten ad valódi békét Raye, akinek közel ötmillió követője van az Instagramon, elmondta, hogy ma már kevesebb időt tölt a bejegyzések és hírfolyamok görgetésével. Sokkal hasznosabbnak találja, ha az Úrral tölti az idejét. |
