| ELVESZTETTE A KARJÁT, MÉGIS ISTENNEK AD DICSŐSÉGET |
Egy floridai lelkipásztor hálát és dicsőséget ad Istennek az Ő tervéért, miután egy ritka fertőzés miatt amputálni kellett az egyik karját.
Nate Hille lelkipásztor elmondta a WTSP-TV-nek hogy elvesztette az egyik vállát és karját, és majdnem meghalt miután leesett egy kisebb létráról hat hónappal korábban, és megkarcolta a könyökét. Ami egy kisebb sérülésnek indult, abból egy sokkal nagyobb komplikáció alakult: nekrotizáló fasciitis, amit az Amerikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ úgy ír le mint 'egy gyorsan terjedő, ritka bakteriális fertőzés, amely halálos lehet.'
"Először amputálták a karom, majd 19 nap alatt 12 műtéten estem át, elvesztettem a vállamat, a kis mellizmomat és néhány nyirokcsomót. A műtétek következtek, egyik a másik után," mondta Hille. Felesége, Cassie elmondta korábban egy interjúban, hogy az egész megpróbáltatás nagyon gyors lefolyású volt, egyáltalán nem gondolták, hogy egy karcolásból ilyen komoly probléma alakulhat. Hille arról beszélt a sajtó előtt, hónapokkal a történtek után, hogy teljes mértékben a keresztény hitére támaszkodott, annak ellenére hogy elképzelhetetlen borzalommal kellett szembenéznie, amely nyomást gyakorolt rá, a feleségére és az egész családjára.
"Ki vagyok én hogy megkérdőjelezzem Istent? Adott számomra egy kart, de el is vette. Ez volt a hozzáállásunk a történtekhez – Isten ad, de el is vesz, a mi dolgunk hogy dicsőítsük Istent függetlenül attól hogy mi történik az életünkben," mondta. Hille nem áll meg itt, hanem mélyebbre megy az Isten életére vonatkozó terv megértésében. Úgy gondolja, hogy Isten arra használta fel a korházban töltött időt, hogy szolgáljon és beszélgessen másokkal. "Olyan emberekkel tudtam beszélgetni az Úrról, akikkel másképp nem lett volna lehetőségem," mesélte.
Hille nagyon ragaszkodott az élethez, még a kórházban is. Cassie elmondása szerint a férje még ott is azon gondolkozott, hogy a felesége hogyan tud magáról gondot viselni. Miután felébredt az altatásból, az első kérdése az volt Cassie felé: "vigyázol magadra? Eszel eleget és iszol elég vizet?" Miután férje egészségügyi válságának kezdetén szembesült saját bizonytalanságával, Cassie azon kapta magát, hogy önfeledten imádkozik másokkal. "Annyi jót tapasztaltunk meg a tragédia közepette is. Olyan emberekkel oszthattuk meg az evangéliumot, akikkel nem találkoztunk volna másképp. Tudjátok, ott ültünk a váróteremben és olyan családokkal imádkoztunk akiknek már nem volt reményük," mondta Cassie korábban.
Mind amellett hogy bíztak Istenben, alárendelték magukat neki és mások felé szeretetet tanúsítottak, mégis sok nehézséggel találkoztak a súlyos egészségügyi válságban. A helyzet megviselte a családot, a bizonytalanság és változások miatt. Annak ellenére hogy elveszítette a jobb karját, a lelkipásztor mégis teljesen megbízik Isten tervében. Az egyik hétvégén a Floridai Plant City-ben lévő baptista gyülekezetben szolgált és az Isten jóságáról beszélt a plébánosoknak, arról "hogy hálásak kell legyünk mindazért, amit Isten tett és neki adjunk dicsőséget, az Ő kegyelméért és mindenért amit értünk tesz."
A Hille család válasza a tragédiára két fontos leckét tanít nekünk: fontos Istenre támaszkodni amikor nehezen érthető körülményekkel nézünk szemben, és hogy másokat szeretni fontosabb mint önmagunkat.
Hille és felesége megélték mindazt amit az 1 Thesszalonika 5:16-18ban olvasunk: "mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." A fizikai veszteség ellenére is még mindig bíznak Istenben. Miközben elmerülhettek volna a saját fájdalmukban; túlláttak a problémán és felismerték mások szükségeit, akik reményre, beszélgetésre, imára és bátorításra voltak kiéhezve. Arról az evangélium által vezetett szeretetről van szó, amit a Bibliában olvashatunk a Filippi 2:3-ban, amely így szól: "semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál."
Továbbra is imádkozunk Hille lelkipásztorért, feleségéért és családjáért.
