MIT GONDOL JÉZUS VALÓJÁBAN A TRANSZNEMŰEKRŐL?

Nemrég láttam egy táblát egy nyilvános mosdó ajtaján Orlando belvárosában. A képen a szokásos emberalak volt félig szoknyában, félig nadrágban. Bár biztos vagyok benne, hogy ez mindennapos a nagyvárosokban, valójában ez volt az első alkalom, hogy személyesen láttam ilyen piktogramot.

Nem én voltam azonban az egyetlen, aki megdöbbent ezen; kilencéves lányom is a kép jelentéséről érdeklődött. – Mit jelent ez, anya? – kérdezte, és a félig ruhás, félig nadrágos ruhás emberre mutatott. Alaposan végig gondoltam a szavaimat, és azt válaszoltam: "Vannak olyan emberek, akik nem biztosak abban, hogy lányok vagy fiúk. Ez egy saját mosdó csak nekik." Ezzel a beszélgetésünk véget ért, legalábbis a kislányom számára. Én viszont egy-két alkalommal visszagondoltam rá. Úgy éreztem, hogy Isten arra késztet, hogy erről a képről beszéljek a környezetemben, de haboztam. Sok barátom van, sokféle háttérrel, a világ minden tájáról, különböző hiedelmekkel, mégis azt éreztem, hogy nem akarom egyiküket sem megbántani ezzel. Hiszek az igazmondásban, de abban is, hogy ne okozzunk fájdalmat. Viszont a lelkiismeretem továbbra sem hagyott nyugodni. Ezért feltettem magamnak a kérdést:

"Lehetséges-e, hogy egy Istent követő, Bibliát olvasó keresztény ítélet nélkül beszéljen a transzneműek, illetve gendersemlegesek közösségről őszintén, szeretettel és úgy, hogy a Mennyei Atya szeretetét közvetítse?"

Én megpróbálkoztam vele. A világunk folyamatosan és gyorsan változik, a szemünk láttára. Sok szülő próbálja megvédeni gyermekét a homoszexualitástól, de ez nehéz, mivel elég csak bekapcsolni a televíziót, máris nyilvánvalóvá válik a gyermekek számára, hogy merre és hol tart ez a világ. Vagy elegendő beíratni az iskolába gyermekünket. Látod, ami egykor tabu volt, az ma már közhely, és amit alig húsz éve még titkoltak, azt ma ünneplik. A világ változik, és úgy gondolom, hogy lépést lehet tartani ezzel anélkül, hogy egy időkapszulába temetné magát az ember a föld alá.

"A szeretet arra késztet, hogy tiszteljem azt a fiatal férfit is, aki jobban érzi magát, ha nőnek öltözik."

Nem állítom, hogy mindent tudok. Sokszor nem találom a megoldást, még kevésbé a konkrét választ az élet különböző dilemmáira, de tudom, kihez forduljak, ha meg akarom találni. Isten Igéjéhez megyek. Mindenre van válasz a Bibliában, a megfelelő igevers kiválasztásával pedig a legbonyolultabb problémakörön is túl tudunk lendülni. Olyan a Bibliánk, mint a Google keresőmotorja. Egyetlen szót beírunk és a Szentírásból kikereshetjük a megfelelő igeverset. Például könnyen megtalálhatod, mit mond a Biblia a homoszexualitásról, de felhasználhatsz más verset is úgy mint a Korinthusi levélben található parancsot: "mindent szeretetben tegyél". De gyakran hagyjuk figyelmen kívül azokat, amelyeket nem akarunk hallani, például azt, amelyik azt mondja, ha elválik és újra házasodik valaki, házasságtörőként bűnös-e.

Amikor megnéztem a félig nő és félig férfi ábrázolását, nem éreztem haragot. Inkább szomorú voltam. Szomorú voltam egy emberi szív miatt, amely nem tudja biztosan, ki legyen. Szomorú voltam, hogy ennek így kell lennie. Hiszek a Bibliában, ahol az áll, hogy Isten ismert minket anyánk méhében, és hogy még azelőtt szeretett már minket, hogy megfogantunk volna. Ezen hitem alapján nem gondolnám, hogy Isten meghatározott fizikai testrészekkel teremtene, miközben egy másik szellemet helyezne ugyanabba a testbe. De aztán ápolónőként eszembe jutnak azok a babák, akik férfi és női nemi szervekkel születnek. Eszembe jutnak a mindenféle deformációval született csecsemők. Egy szerető Isten tenne ilyet?! Nem!

Szerintem ez a bűn része. Ez a világ messze különbözik attól, amelyet az Édenkertben teremtett Isten. Amikor a bűn belépett a világba, mindent megváltoztatott. Betegséget, deformitást és szomorúságot hoztunk magunkra. Ezzel együtt jött a gonoszság és az egymást bántó emberek. Anyák, akiket nem érdekel, ha elhanyagolják gyermekeiket, vagy fizikailag bántják őket. Apák, akik valójában egyáltalán nem viselkednek apaként. Apák, akik testileg, lelkileg megsebzik gyermekeiket, és akik arra nevelnek fiatal férfiakat, hogy folytassanak ördögi, mérgező tevékenységeket. A bűn olyan gyerekeket hozott nekünk, akik nem tudják, kik ők és felnőtteket, akik nem tudják eldönteni, kik akarnak lenni, továbbá olyan embereket, akik megváltoztatják nemüket, reménykedve, hogy ha valaki mássá válnak, az békességet és szeretetet hoz nekik.

Szeretet. Ez az, ami mindannyiunkból hiányzik. Amikor az olvasott és általam kiválasztott igevers ellenére sem tudok rájönni, hogyan közelítsek meg egy helyzetet, akkor a szeretet parancsolatához térek vissza. Ez a legnagyobb parancs.

A szeretet arra késztet, hogy tiszteljem azt a fiatal férfit is, aki jobban érzi magát, ha nőnek öltözik. Természetesen tudom, hogy Isten nem így látja őket. Nem hiszem, hogy az Úr egy felhőn állva, dühösen villámokat szórva kiabálná, hogy: 'Fiúnak teremtettelek!' Isten látja, amit mi nem láthatunk. Isten látja mindannyiunk szívét. Látja, hol fáj, hol érezzük magunkat összetörve, és hol érzünk ürességet. Hiszen mindannyian repedt, üres edények vagyunk, akik vágyakozunk az Ő szeretetére. Azok - mint én is -, akik szexuális erkölcstelenségtől vagy alkoholizmustól szenvedtünk, nagyon jól tudják, hogy a szeretet érzése képes megtölteni az edényünket, hogy jobban érezzük magunkat.

Vannak, akik étellel töltik meg magukat és kórosan elhíznak. Vannak, akik kábítószerrel töltekeznek, tönkretéve minden hozzájuk közel álló életét. Vannak, akik számos kapcsolaton és házasságon mennek keresztül, hogy enyhítsék a fájdalmukat. Vannak, akik eltaszítják az embereket, macskákkal veszik körül magukat és tagadják az emberi interakció szükségességét. Gondoljunk csak azokra a gazdag emberekre, aki arra teszik fel az életüket, hogy egyre több pénzük legyen! Az ő életüket a Tízparancsolat szerinti bálványimádás jellemzi.

"Azt akarom, hogy azok az emberek, akik először találkoznak az Úrral, lássák a Mennyei Atya szívét."

De Jézus azt mondta: "menj, és többé ne vétkezz!" Rengeteg bűnkérdés van, és ez a világ tele van vele. Összetört emberiség vagyunk, azért küzdünk, hogy úgy érezzük, érünk valamit. A hazugok hazudnak, hogy jobban figyeljenek rájuk. A férfi elhagyja feleségét, hogy megpróbálja újra boldoggá tenni magát. A nőtlen fiatalember olyan társat keres, akitől úgy érzi, imádva van. Tetováltatjuk a bőrünket, plasztikai műtéteknek vetjük alá magunkat. Külsőségekben keressük a szépséget.

Nem akarom én eldönteni, hogy mi a bűn és mi nem az. Én azt mondom, hogy ez a világ alapvetően bűnös. Ez a világ tele van bűnnel. Attól a pillanattól kezdve, hogy felkelünk az ágyból, egészen az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk vele. Minden egyes ember ezen a bolygón. Ez azonban nem csak bűn kérdése. Ez a hiány kérdése. Ahogy a bűn elválasztott minket Istentől, hiányossá és üressé váltunk, és az utolsó időket azzal töltjük, hogy ne érezzük magunkat így. Szerencsére nem csak a bűn változtatott meg mindent. Jézus jött, és Ő is mindent megváltoztatott! Ő az a híd, amely bezárja a szakadékot, és a legjobb módja annak, hogy belépjünk az Ő jelenlétébe, ha követjük legnagyobb parancsát, amelyet nekünk adott: a szeretet parancsát.

Azt akarom, hogy azok az emberek, akik először találkoznak az Úrral, lássák a Mennyei Atya szívét. Az Úr az, aki elvezet bennünket az örök életre és megmutatja ennek a világnak az igazságát. Ezt tette velem is. És teszi újra és újra! Az emberek soha nem kell úgy betöltsék a helyüket, hogy nem kapnak megfelelő támogatást és iránymutatást az Úrtól. Mindnyájunkat betölt a Szentlélek csodálatos szeretete, mely iránymutatást ad és jelent. Ahogy egyre jobban megszereted az Atyát, előjön a vágy, hogy kövesd az Ő törvényeit.

Nem fogjuk megtalálni teljességünket mindaddig, amíg Jézus vissza nem jön. Közelebb kerülhetünk, de nem találjuk meg mindazt, ami hiányzik a mennyországig. Ez egy bűn probléma. A bűn feldühíti Istent, de Ő soha nem dönt úgy, hogy nem szeret minket, nem mond le rólunk, vagy fordít hátat nekünk a bűnünk miatt. Szereti a gyermekeit, minden gyermekét, még azokat is, akik nem szeretik Őt viszont. Azt hiszem, keresztényként néha azt gondoljuk, hogy Jézus csak azokért halt meg, akik elfogadják áldozatát, de valójában mindenkiért meghalt, az Ő szavai szerint azokért is meghalt, akik 'nem tudták, hogy mit tesznek'.

A bűnbocsánatot Jézusnak kell adnia, nem az egyháznak.

Ez egy óriási örömhír, mivel rengetegszer vétkezünk, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük. Arra gondolok, hogy amikor bűnt látunk magunk körül, ne büszkén mutassunk rá, vagy utálkozva fordítsuk el az arcunkat, hanem inkább legyen összetört a szívünk, mint az Atyaé, és ajánljuk fel a Mennyei Atya szeretetét és saját támogatásunkat. Imádkozzunk, hogy mindannyian jobban tudatára ébredjünk annak a bűnös természetnek, amelyben minden nap élünk.

"Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik:
'Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.' "
(János 8:7)

"Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az,
hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért."
(I. János 4:10)

Boldog, sikeres párkapcsolat

Az anyóskérdés

3 szó, amely megváltoztatja a házasságodat


#nicelifehu Lehetséges-e, hogy egy Istent követő, Bibliát olvasó keresztény ítélet nélkül beszéljen a transzneműek,...

Közzétette: Nicelife2022. augusztus 10., szerda