PÁRATLAN LEERESZKEDÉS

''Mivel tehát, a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.''
(Zsidókhoz írt levél 2:14)



Sátán elérte az ember bukását, és azóta is azt tűzi ki célul, hogy az emberben eltörölje Isten képmását, és a maga képét bélyegezze az emberek szívébe. Az Istentől jövő világosság minden egyes sugarát elállja, és magának követeli meg az Istennek kijáró hódolatot. Isten egyszülött Fia azonban letekintett a színhelyre, és meglátta az emberek szenvedését és nyomorúságát. Megfigyelte Sátán módszereit, amelyekkel az isteni képmás minden lenyomatát megsemmisíti az emberi lélekben. Látta, amint mértéktelenségbe hajtotta őket, hogy lerombolja bennük azt az erkölcsi erőt, amelyet Isten mint felmérhetetlen értékű ajándékokat adott nekik. Látta, ahogyan szenvedélyes étvágyuk megrontotta elméjük egészségét, és romlásba döntötte Isten templomát. Természetfeletti eszközök munkálkodtak azon, hogy az ember a legszörnyűbb és legalávalóbb élvezetekkel tegye tönkre az érzékeit, idegeit, vágyait és testének szerveit. Démonok lenyomata került az emberek ábrázatára. Az emberi arcok azokat a gonosz légiókat tükrözték vissza, amelyek megszállták őket. Ilyen körülményeket látott a világ Megváltója. Micsoda szörnyűséges látvány lehetett ez a végtelen tisztaság Istene szemének!

A megváltás tárgyköre messze túlszárnyalja az emberi ész képességét. Isten végtelen leereszkedése mélységesebb titok, semhogy megérthetnénk. A terv nagyszerűségét nem tudjuk teljesen felfogni, és még a végtelenül bölcs Isten sem gondolhatott volna ki ennél jobbat. A terv csak úgy lehetett eredményes ha Krisztus emberré válik, és elszenvedi az isteni törvény megszegésének büntetését. Ezáltal a hatalmas Isten igazságos maradhat, s mégis igaznak nyilváníthat mindenkit, aki hisz Jézusban, és személyes Üdvözítőjének fogadja el Őt. Ez a megváltás mennyei tudománya, megmenteni az embert az örök romlástól. Isten úgy szerette a világot, hogy Krisztusban önmagát adta a világnak, hogy elhordozza az ember törvényszegéséért kijáró büntetést. Isten úgy szenvedett a Fiával, ahogyan egyedül isteni lény szenvedhet, és mindezt azért tette, hogy a világ megbékélhessen vele.