| 10 ELFELEJTETT, FONTOS TANÍTÁS JÉZUSTÓL |
Minden, amit Urunk mondott nagy és fontos. Csak arról van szó, hogy bizonyos kijelentései különösen elnémultak az elmúlt években. Van azonban 10 fontos dolog, amit Jézus mondott, amit folyamatosan elfelejtünk.
"Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?" (Lukács 6:46)
"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cseleksztek." (János 13:17)
1. Folyamatosan elfelejtjük, hogy a második parancsolat is parancs
Azt akarjuk, hogy a hitünk privát legyen, csak 'én és az Úr'. Jézus azonban nem erre tanít. Miután megkérték, hogy nevezze meg a 'legnagyobb' parancsolatot, így szólt: "A második pedig hasonló ahhoz. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Máté 22:39). Meg kell jegyeznünk, hogy ez egy parancsolat, nem egy lehetőség, egy vélemény, egy kívánság vagy egy jó ötlet. A felebarátaink erős szeretete kulcsfontosságú eleme annak a tanúságtételnek, amelyet Jézus elképzelt népének a világra kiterjedően.
Szóval, miért nem engedelmeskedünk neki? Válasz: Kellemetlennek, nehéznek és megerőltetőnek találjuk. Sokkal könnyebb szeretni a kedvest, törődni a szerethetővel, adni az arra érdemeseknek, és megszólítani azokat, akiknek alig vagy semmire nincs szükségük.
2. Két dolgot folyamatosan elfelejtünk a Máté evangéliuma 25-ben található parancsáról
Mégpedig,
hogy etessük az éhezőket, ruházzuk a rászorulókat, látogassuk meg a betegeket stb. Először is elfelejtjük, hogy ez egy parancs és az Úr azt reméli, hogy életünk során találhatunk időt arra, hogy megtegyük, miközben fontosabb ügyekkel foglalkozunk. Jézus őszintén elvárja népétől, hogy ezt tegyék.
Másodszor, amikor ezeket tesszük 'a legkisebbekkel, testvéreink közül', Jézus ezt számon tartja. Pál ezt mondta: "Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Galata 6:10)
Mellékes megjegyzés: Sehol nem mondja a Biblia, hogy az egyház gondoskodjon a világ összes szegényéről. Azt hallom sok helyről, hogy a kormánynak nem kellene költenie a jólétre, ha az egyház teljesítené kötelességét. Azonban ilyen elvárása nincs az Úrnak az egyházak irányába.
3. Elfelejtjük cselekedetinkkel kifejezni, hogy szeretjük az embereket és az Urat!
A cselekvés a lényeg, nem az érzelmek.
Amikor Urunk azt mondta nekünk, hogy szeressétek ellenségeiteket a Lukács 6:27-ben, azonnal elmagyarázta, hogy cselekvésre szólít fel. Jót kell tennünk, áldanunk, imádkoznunk, adnunk stb. Jézus hangsúlyozta, hogy aki szereti Őt, megtartja parancsait. A szavak természetesen fontosak, és az érzelmek is. De semmi sem fontosabb, mint a tettek és az elvégzett munkánk. Az Úr azt mondta: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Máté 7:24)
4. Elfelejtjük, hogy az Úr azt mondta, számítsunk arra, hogy rossz bánásmódban lesz részünk
"A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez." (János 16:2) Isten népe folyamatosan azt várja, hogy szeresse és értékelje őket a világ, majd végül megtorpanunk az ellenséges hozzáállás láttán. Panaszkodunk: "Miért bánnak velünk így? Csak segíteni szerettem volna. Hol van Isten? Mi történik?" Válasz: Semmi baj. Jól haladsz az Isten szerinti úton.
Elfelejtettük a Máté 10:16-22 verseket és a hasonló részeket, ahol Jézus figyelmeztetett, hogy mindenki gyűlölni fog minket az Ő nevéért.
5. Folyamatosan elfelejtjük, hogy azt mondta nekünk, hogy szeressük ellenségeinket
Ez a pont jó okkal követi az előzőeket. Rosszul bánnak velünk? Hogyan reagáljunk rá? Szeretnünk kell őket, nem ápolni a haragunkat, elviselni a dühöt vagy megőrizni az indulatunkat.
Bárki, aki csak néhány percet is olvassa a Facebookon a magukat kereszténynek valló emberek hozzászólásait, elborzadva tapasztalja az ellenségeskedést, amelyet az Úr egyes emberei más vallásokkal, a világi élvezetek szerelmeseivel vagy akár a félrevezetett politikusokkal szemben tanúsítanak. Kritika esetén pedig azt válaszolják: "Szeretem a bűnöst, de utálom a bűnt." De viselkedésükből és szavaikból gyűlölet és rosszindulat árad, nem a krisztusi viselkedés. A kereszten Urunk így szólt: "Atyám, bocsáss meg nekik. Nem tudják, mit csinálnak." Nagyon sok múlik azon, hogy szeretjük-e az ellenségeinket.
6. Nem figyelünk arra, hogy megbízást kaptunk, hogy megvendégeljük a méltatlanokat
"Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor." (Lk 14,13-14) "Aki a szegényeknek ad, az Úrnak ad kölcsön" – mondja a Szentírás a Példabeszédekben. Minél közelebb akarunk kerülni Jézushoz, az ilyenek annál fontosabbak lesznek számunkra is.
7. Elkényelmesedünk a tudatban, hogy Jézus mindenből kimenti a bűnösöket
Tudjuk, hogy az Úr megbocsát, és szeretünk énekelni róla. Amit azonban háttérbe szorítottunk, az az, hogy Ő azért jött, hogy megmentse a bűnösöket (lásd Máté 1:21 és Lukács 2:11), és ez a mi dolgunk is lesz. Mi, akik az éhezők etetésére, a meztelenek felöltöztetésére szenteljük magunkat, néha azt gondoljuk, hogy teljesítettük a feladatunkat. De még közel sem vagyunk kész. Elbukunk, ha kenyeret adunk az éhezőnek, de hallgatunk a Megváltóról, aki képes kielégíteni valódi szükségleteiket, betölteni a legmélyebb éhségüket és meggyógyítani a legnagyobb sérelmeket.
8. Elfelejtjük, hogy Jézusnál a változás a norma
Lukács 5:36-39 igeversekben az új tömlőket az Úr mintaként mutatja be tanítványai számára: erősek, hajlékonyak, hűségesek, növekednek.
Nagyon szeretjük az állandóságot. A tudományban 'tehetetlenségnek' nevezik, a test azon tendenciáját, ha éppen mozdulatlan marad. Az Úr azonban nem játssza velünk ezt a játékot. Örökre kihív minket a komfortzónánkból, elhagyja megszokott módszereinket, és új utakat keres a látás és cselekvés, valamint az elérések útján. Senki, aki nem hajlandó állandóan változni és alkalmazkodni, nem követheti sokáig Jézus Krisztust.
9. Folyamatosan elfelejtjük, hogy nem a szabályok betartása a cél
A cél az Úrnak való engedelmesség, nem pedig a szabályok szolgai betartása. Az Úr jó szándékú gyermekei közül sokan nem veszik észre a kettő közötti finom határvonalat.
A törvény betűje megöl, a Lélek megelevenít (2Korinthus 3:6). Akinek szüksége van bizonyságra ezzel kapcsolatban, csak néhány hétre el kell látogatnia egy-két törvény szerint működő közösségbe. Minden megtesznek, csak megkapják a tizedet (amit nem kiharcolni kell, hanem önknt, jó szívvel adni).
Akik Isten törvényeit béklyóba csavarták felebarátaik számára, Urunk azt mondta: "Majd hozzátette Jézus: 'A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.' " (Márk 2:27)
10. Folyamatosan elfelejtjük elolvasni a teljes Igét
Itt egy vers, ott egy vers. Azért állok ma előtted, hogy bevalljam: ugyanolyan bűnös vagyok, mint bárki más, akit ismerek. Szeretjük a verseinket, nem igaz? Nagyon kényelmesen elférnek a lökhárítómatricákon és a közösségi oldalon tett bejegyzéseinkben.
Hány ember ismeri és szereti a Jeremiás 29:11-et, "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek," és sajátjuknak vallják, de fogalmuk sincs, mi történik abban a fejezetben, és kinek szólta ezt az Igét ott az Úr.
Íme egy másik: Lukács 9:3-ban Jézus így szólt a tanítványokhoz: "Ezt mondta nekik: 'Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.' " Elég világos, igaz? Hallottam egy jeles keresztény rovatvezetőt, aki a Lukács 9:3-at idézi, mint annak alapját, hogy Isten szegénységet vár a keresztényektől. Azonban nem tudott rámutatni arra, hogy Urunk megfordította ezt a parancsot a Lukács 22:35-36-ban. Könnyű hibát elkövetni, hacsak nem szorgalmasan tanulmányozzuk az Igét. Ne ragadjunk ki igeverseket, hanem tanulmányozzuk a Szentírást teljes egészében.
Ezt is ajánljuk
|
Gondolkoztál már azon, hogy mit szerepeljen a sírköveden? |
