PÁL APOSTOL 5 HAGYATÉKA

Gondolkoztál már azon, hogy mit szerepeljen a sírköveden? Ez a legtöbb ember számára morbid gondolatnak tűnhet, de valójában teljesen normális kérdés.



Ahogy a Zsoltárok 90:12 mondja: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Időnként meg kell állnunk, hogy végiggondoljuk az életünket. Az Apostolok Cselekedetei 20. fejezetben bepillantást nyerünk Pál apostol öt lehetséges sírfeliratába. Pál búcsúbeszédet mond néhány legközelebbi barátjának, és összefoglalja egész életfilozófiáját. Szeretném, ha életem végén ez az öt kijelentés elhangozna a temetésemen tartott búcsúbeszédben.

1. Hűségesen megtettem, amit Jézus mondott nekem
Pál azt mondja (az Apostolok Cselekedetei 20:24-et átfogalmazva): "Egyedüli célom az volt, hogy azt tegyem, amit Isten parancsolt nekem." A nap végén ez az egyetlen dolog, ami igazán számít.

Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, az ő felelősségük a világ megmentése – hogy megjavítsák a barátaikat, hogy teljesen biztosak legyenek abban, hogy gyermekeik igazak legyenek, hogy megváltsanak minden árvát. Tehát a világ súlyát a vállukon hordják. Másrészt ismertem olyan embereket, akik soha nem gondolnák, hogy Isten egyáltalán felelősségteljes szolgálatot bízott rájuk.
Nem vagyunk felelősek a világ megmentéséért; de felelősek vagyunk azért, hogy teljesítsük a Jézustól kapott megbízatásunkat. Sokunknak újra kell definiálnia, hogyan is néz ki a siker az életünkben. Pál apostol hagyatéka arra emlékeztet bennünket, hogy az élet sikere annak felismerése, amire Isten elhívott, és abban teljesen hűségesnek lenni.

2. Igazat mondtam
Pál beszédében kétszer mondja: "Nem riadtam vissza attól, hogy kihirdessem az evangélium teljes igazságát." Pál az igazság hírnökének tekintette magát. Nem volt felelős az üzenet tartalmáért; csak annak hirdetéséért.

Azt akarom, hogy az életem példája legyen ennek a fajta merészségnek. Az evangélium igazsága sértő lehet: az emberek nem szeretnek hallani a bűneikről, Isten igazságos ítéletéről, a pokol valóságáról. De ha elzárkózunk attól, hogy az egész evangéliumot hirdessük, mert az kényelmetlen, akkor hallgatólagosan azt mondjuk a világnak: "Nem érdekel, hogy meghalsz és nem érdekel mi lesz veled a halálod után." Nem azért vagyunk felelősek, hogy higgyenek a barátaink és családtagjaink, hanem azért, hogy mutassuk meg az igazságot, mint Pál (Apostolok Cselekedetei 20:19, 31). Pál apostol hagyatékának példáját követve Charles Spurgeon ezt mondta:

"Ha a bűnösök elkárhoznak, legalább a testünkön keresztül lépjenek a pokolba. És ha elvesznek, úgy vesszenek el, hogy térdüket átkarolva kérleljük őket, hogy maradjanak. Ha a pokolnak meg kell telnie, legalább minden erőfeszítésünkkel szemben teljen meg, és senki se kerüljön oda úgy, hogy nem figyelmeztették vagy nem imádkoztak érte."

Időnként meg kell állnunk, hogy végiggondoljuk az életünket


3. Az emberek figyelmét Jézusra irányítottam, nem magamra
Pál úgy határozza meg szolgálatát, mint alázattal, könnyekkel és megpróbáltatásokkal teli szolgálat (Apostolok Cselekedetei 20:19). Legtöbben nem így szeretnék élni életünket. Jobban szeretjük a győzelmet, a hatalmat és az örömöt. Valójában az 'alázat' kifejezésre használt görög szót a Biblián kívül meglehetősen széles körben használták sértésként. Ez azt jelentette, hogy alacsony, gyenge, legyőzött. Mégis, amikor Pál használja – és az egész Újszövetségben – erénynek tekintik.

Miért válik az evangéliumon kívüli sértés erénnyé az evangéliumon belül? Mert a keresztény szolgálat nem a kiváló jellemű rendkívüli férfiakról és nőkről szól, hanem a Megváltóról, aki megmentheti a leggyengébb, legmegtörtebb és legbűnösebb embereket. Egy olyan Megváltó képét akarom az emberekre hagyni, akit csodálni kell, akiben mindenkor bízhatunk.

4. Mindvégig erőteljesen szolgáltam az Urat
Sokan erőteljesen kezdik Krisztus követését, de egyszerűen nem tartanak ki a végsőkig. Pál apostol egyik öröksége, hogy bár sok mindent elért, tudta, hogy minden hiábavaló lesz, ha nem tart ki a végsőkig (Apostolok Cselekedetei 20:24).

Az egyik fő oka annak, hogy nehézségeink vannak a kitartással, a megosztott szív. Szeretnénk teljesíteni azt a feladatot, amelyet Jézus adott nekünk, de más dolgok is vonzanak minket. Hűséges akarok lenni Jézushoz, de másokhoz is ragaszkodom. Szeretnék Jézus mellett állni, de nagy szükségem van mások a jóváhagyására. Azt akarom tenni, amit Jézus mond, de más intelmeket is figyelembe veszek. És a megosztott szívünk nem fejezi be, amit hittel elkezdtünk.

Hűségesen be kell fejeznünk minden fejezetet, amelyet Jézus elénk tárt. Ha főiskolára jársz, csináld végig, és használd ki az ott töltött időt Jézus hirdetésére. Ha fiatal anya vagy, vidd végig nevelésüket, tudva, hogy ez az időszak nem tart örökké (még ha néha úgy is érezzük). Ha férj és apa vagy, foglalkozz mindenkor a családoddal. Ne tartozz azok közé, akik az 50-es éveikben járnak, vesznek egy sportautót, köldökig kigombolják az inget, és egész nap golfoznak. Csináld végig a dolgaidat!

5. Többet adtam, mint amennyit elvettem
Pál úgy gondolta a teljes életet, hogy többet kell adni, mint amennyit elveszünk (Apostolok Cselekedetei 20:35). Ez egy jó perspektíva, amelyet minden kapcsolatban elfogadható. A baráti kapcsolataidban többet adsz, mint amennyit veszel? Házasságodban többet szolgálod házastársad, mint amennyit te elvársz? Karriered során úgy tekintesz a munkádra, mint a pénzszerzés módjára, vagy olyan platformként kezeled, ahol áldás lehetsz mások számára és szolgálhatod Isten küldetését? Nyugdíjas éveid alatt úgy tekintesz az életére, mint egy nagy vakációra, vagy úgy, mint egy lehetőségre, hogy több időd van Istenre és Őt szolgálni?

Honnan van erőnk, hogy többet adjunk, mint amennyit elveszünk? Csak Krisztusra tekintve. Pál azért tudta háttérbe helyezni magát mások érdekében, mert volt egy kapcsolat, amelyben mindig többet vett el, mint amennyit adni tudott – a Krisztushoz fűződő kapcsolatában. Jézus sokkal többet adott Pálnak, mint amennyit valaha is elvett volna tőle.

Soha nem tudjuk viszonozni Jézusnak azt, amit értünk tett. De Pál apostol örökségéhez hasonlóan mi is odaadhatjuk magunkat Neki anélkül, hogy aggódnánk, vajon visszakapjuk-e a Vele töltött időt.


Ezt is ajánljuk


7 ok, amiért Jézust kirúgnák a gyülekezetből

Jézus mindig úton volt – a várost járta, emberekkel beszélgetett, és a hétköznapokban szolgált. Soha nem írt köszönő leveleket, és ritkán ült le egy íróasztalhoz. Szolgálata leginkább a templomon kívül történt.