| A LEGFONTOSABB DOLOG (LENNE) A GYÜLEKEZETBEN |
A Gallup új tanulmánya szerint a mai gyülekezetben nem a dicsőítés és nem a pásztor a legfontosabb dolog. Nem a dekoráció, és még csak nem is a felkapott és releváns ifjúsági programok. A legfontosabb dolog a gyülekezetben az igehirdetés. Ez nem egy szimpla prédikáció, hanem annak egy nagyon sajátos formája – a Biblián alapuló prédikáció.
Az emberek, akik hétvégenként megjelennek, ugyanazt keresik, amit a legtöbb istentiszteletre járó kereste: a Bibliára összpontosító prédikációt. Hála Istennek. Arra van szükségünk, hogy a prédikátorok kutassák a Szentírást, majd elkötelezzék magukat a bibliai magyarázat mellett.
A pragmatizmus felfogása nehezen hal meg
A nyugati egyházakat évtizedek óta az egyháznövekedési mozgalom uralja, amely mozgalom erősen merített a pragmatizmus üzleti alapelveiből. A pragmatizmus ragaszkodik ahhoz, hogy a cél szentesítse az eszközt. Megköveteli, hogy tűzzünk ki célokat, határozzuk meg a legjobb eszközöket e célok eléréséhez, majd feltételezzük, hogy a siker bizonyítja, hogy mind a cél, mind az eszközök jók. Ahogy a gyülekezet növekedésének egyik atyja mondta: "Soha ne kritizáld azt, amit Isten megáld."
A pragmatizmus szerint nincs különbség aközött, hogy mi működik, és mi az, ami megtapasztalja Isten áldásos kezét. Az egyik bizonyítja a másikat. A pragmatizmus definíciója szerint egy elmélet igazsága vagy helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánul meg.
A gyülekezetnövekedési mozgalom azt a célt tűzte ki, hogy minél többen vallják meg Jézus Krisztusba vetett hitüket. Ehhez vonzóvá kell tenni az egyházat a hitetlenek számára. Ez megkövetelte a szolgáltatások megváltoztatását, hogy keresőbaráttá tegyék; a zenét korszerűbbé, sőt az evangéliumot is meg kellett változtatni, hogy kevésbé sértő legyen. Természetesen megkövetelte a prédikáció megváltoztatását is, hogy ízletesebb legyen, és ez inkább témák és elvek prédikálását jelentette, nem magát a Biblia tanítását.
A pragmatizmus annyira beleivódott a mai gyülekezet szövetébe, hogy rendkívül nehéz kiirtani. A benne elmerült egyházaknak foggal-körömmel kell küzdeniük csábításai ellen. Át kell képezniük magukat, hogy ne arra figyeljenek, ami működőképesnek tűnik, hanem arra, amit a Biblia megkövetel.
Amit Isten népe akar és amire szüksége van
Nem meglepő, hogy Isten népe az Isten Igéjét akarja. A csecsemő semmi másra nem vágyik, mint az anyatejre, mert semmi másra nincs szüksége, csak arra. Egy keresztény sem akar mást, mint Isten Igéjét, mert semmire nincs szüksége jobban, mint arra. Lehet, hogy a keresztény nem tudja, vagy csak szóban kifejezni nem tudja, mint egy csecsemő, de minden igaz hívőben mélységes éhség van, hogy szellemi táplálékkal táplálkozzon – olyan táplálékkal, amely csak Isten Igéjében található meg. Azok az egyházak, amelyek eltérnek ettől, éheztették népüket. Kiéheztették a juhokat, hogy kecskéket szórakoztassanak.
A keresztények a Biblia egyszerű és kristálytiszta prédikálását akarják. Azt akarom hogy a pásztorok és az egyházak kutassák a Szentírást, hogy lássák, mit mond Isten az ő népének Igéjéhez való viszonyáról, hogy megértsék a helyi gyülekezet heti összejöveteleinek célját, majd a mai naptól kezdve kötelezzék el magukat Isten Igéjének hirdetésére. Még ha az emberek nem is ismerik fel elsőre, hogy Biblián alapuló prédikációra vágynak, a pásztoroknak tudniuk kell, hogy ez legfontosabb dolog, amire valóban szükségük van.
