| ISTEN ÖRÖK SZERETETE |
Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét?
Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot.
"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." (1 János 4:10)
Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról: "Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce." A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben is találhatunk ilyen összehasonlítást:
1. Az anya és a gyermek.
Az emberek gondolkodásában a szülői, de leginkább az anyai szeretet példaértékű, ha a szeretetről van szó. Nem véletlen az, hogy anyák napját ünneplünk, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Tőlük kaptuk talán a legodaadóbb szeretetet, a legtöbb elfogadást. Az Ige mégis, amikor Isten szeretetéről beszél a következőt mondja:
"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49:15)
Vagyis Isten az, aki jobban szeret bennünket, mint az édesanyánk.
2. A férj és a feleség.
A szeretet másik legszebb példája a házasság. Két ember örök hűséget esküszik egymásnak csupán azért, mert szerelmesek lettek egymásba. Amikor a Biblia leírja nekünk ezt a folyamatot, arról beszél, hogy a választottunk mindenkinél fontosabb lesz a számunkra. Fontosabb, mint a barátaink, mint az addigi családunk, mint a szüleink. Pál apostol azonban ezt mondja erről:
"Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom." (Efézus 5:32)
Vagyis Isten fia lemondott mindenről érettünk, mert Ő a vőlegény és mi, mint egyház, az Ő menyasszonya vagyunk. Csak próbáljuk felmérni egy kicsit ezt a mindent!
1. Lemondott az örökkévalóság országáról a mi földi világunkért.
2. Lemondott az Isten formájában való létről, hogy emberi életet éljen.
3. Lemondott a mennyei lények társaságáról, a miénkért cserébe.
4. Lemondott a teljes biztonságáról, az egészségről, az égi tökéletességről, hogy itt veszélybe kerüljön, hogy betegségeket hordozzon, hogy megismerje milyen küzdeni a kísértésekkel.
5. Lemondott az életéről, hogy meghaljon értünk azzal a halállal, amit mi érdemeltünk volna.
Ráadásul amíg a házasságban benne van a viszont szeretet csodája, addig az Úrral való házasságunkban mi emberek sokszor csalárdnak, hűtlennek bizonyulunk, miközben Ő mindvégig hűséges marad. Sorolhatnánk még a példákat, a legnagyobb adósságot elengedő hitelező és az adós; a tékozló fiát visszaváró édesapa, az ellenségéért életét adó barát... Emlékezzünk arra, hogy az igazi szeretet az, ahogyan Ő szeret minket. Nem azért, hogy ezzel leértékeljük a mi Iránta való szeretetünket, hanem azért, hogy az Övéből merítve, abból tanulva tanuljunk mi is jól szeretni.
Restás László, adventista lelkipásztor |
Ezt is ajánljuk
|
Ha nincs Isten, miért van olyan sok jó a világon? Ha a jó Isten nem létezik, mi a jóság forrása? Nincs logikus okunk arra, hogy a jót természetesnek vegyük; léte magyarázatot követel. Az, hogy nem kérdőjelezzük meg a jó létezését, megerősíti, hogy a jót normának, a rosszat pedig kivételnek tekintjük. |
