ISTEN ÖRÖK SZERETETE

Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét? Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot.



"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." (1 János 4:10)

Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról:

"Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce." A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben is találhatunk ilyen összehasonlítást:

Az anya és a gyermek.

Az emberek gondolkodásában a szülői, de leginkább az anyai szeretet példaértékű, ha a szeretetről van szó. Nem véletlen az, hogy anyák napját ünneplünk, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Tőlük kaptuk talán a legodaadóbb szeretetet, a legtöbb elfogadást. Az Ige mégis, amikor Isten szeretetéről beszél a következőt mondja:

"Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49:15)

Vagyis Isten az, aki jobban szeret bennünket, mint az édesanyánk.

Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét?

A férj és a feleség.

A szeretet másik legszebb példája a házasság. Két ember örök hűséget esküszik egymásnak csupán azért, mert szerelmesek lettek egymásba. Amikor a Biblia leírja nekünk ezt a folyamatot, arról beszél, hogy a választottunk mindenkinél fontosabb lesz a számunkra. Fontosabb, mint a barátaink, mint az addigi családunk, mint a szüleink. Pál apostol azonban ezt mondja erről:

"Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom." (Efézus 5:32)

Vagyis Isten fia lemondott mindenről érettünk, mert Ő a vőlegény és mi, mint egyház, az Ő menyasszonya vagyunk. Csak próbáljuk felmérni egy kicsit ezt a mindent!

1. Lemondott az örökkévalóság országáról a mi földi világunkért.

2. Lemondott az Isten formájában való létről, hogy emberi életet éljen.

3. Lemondott a mennyei lények társaságáról, a miénkért cserébe.

4. Lemondott a teljes biztonságáról, az egészségről, az égi tökéletességről, hogy itt veszélybe kerüljön, hogy betegségeket hordozzon, hogy megismerje milyen küzdeni a kísértésekkel.

5. Lemondott az életéről, hogy meghaljon értünk azzal a halállal, amit mi érdemeltünk volna.

Ráadásul amíg a házasságban benne van a viszont szeretet csodája, addig az Úrral való házasságunkban mi emberek sokszor csalárdnak, hűtlennek bizonyulunk, miközben Ő mindvégig hűséges marad.

Sorolhatnánk még a példákat, a legnagyobb adósságot elengedő hitelező és az adós; a tékozló fiát visszaváró édesapa, az ellenségéért életét adó barát... Emlékezzünk arra, hogy az igazi szeretet az, ahogyan Ő szeret minket. Nem azért, hogy ezzel leértékeljük a mi Iránta való szeretetünket, hanem azért, hogy az Övéből merítve, abból tanulva tanuljunk mi is jól szeretni.

Restás László, adventista lelkipásztor

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Ha félsz is, cselekedj!

Amire a bárka megtanított

Ígéretek az életünkben (1)


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!