| KERESZTÉNYKÉNT A MUZULMÁN VILÁGBAN |
A Famiglia Cristiana olasz családi hetilap április 19-i számában közölte Andrea Riccardi írását, amelyben arról elmélkedik, mit jelent az üldözött keresztények jelenléte a muzulmán többségű országokban.
2012 húsvétja a nigériai keresztények számára véres húsvét volt. Már a templomba járás is veszélyt jelent számukra. A püspöknek nehéz kérdés, mit válaszoljon a keresztény fiataloknak, akik fegyvert akarnak hordani, hogy megvédjék magukat. A Boko Haram terrorszervezet fenyegetettségben tartja a keresztényeket, de muzulmánokat is gyilkol és iskolákat rombol le. A keresztények Nigériában és a világ más részein a legfőbb áldozatai az üldözésnek. Miért bántják a keresztény férfiakat és asszonyokat, akik végzik a munkájukat, szelídek, nem erőszakosak?
Kétségtelen, hogy a muzulmán totalitarizmus számára a keresztény kisebbség akadályt jelent az előtt, hogy teljes mértékben átvegyék az uralmat a társadalom felett. Jól látszik ez Irakban, ahol a keresztény közösség a felére csökkent a háború után. A közel-keleti keresztények attól tartanak, hogy Szíriában is megismétlődik majd, ami Irakban történt. A keresztények olyanok, mintha élő védőgátat alkotnának a totalitarizmus és az erőszak betörése előtt. Sokan a muzulmánok közül éppen ezért azt szeretnék, hogy a keresztények ne hagyják el hazájukat. Andrea Riccardi szerint a muzulmán többségű országokban a keresztények a pluralizmus és a demokrácia biztosítékai.
A keresztények kivonulása elsősorban a muzulmán világnak jelentene veszteséget, hiszen a keresztény kisebbség nagyon értékes jelenlét az iszlám országokban. A történelem tanúsága szerint minden többségnek, még az elnyomó többségnek is szüksége van a kisebbségre.
Ahol pluralizmus van, ott demokratikus folymatok indulnak el, visszafordíthatatlanul. Ugyanakkor a keresztények számára nem könnyű elfogadni, hogy állandó fenyegetésben éljenek, ne érezzék biztosítottnak gyermekeik jövőjét. A muzulmán világon kívül is ölnek meg keresztényeket. Ingyenes, viszonzást nem váró munkálkodásuk, szelídségük ingerel másokat. Sok misszionáriust ezért gyilkoltak meg. II. János Pál azt mondta, visszatért a mártírok ideje. Mártír az, aki életét adja másokért. Aki a veszély ellenére nem szűnik meg szeretni.
A mártírok névsora minden évben megdöbbentően hosszú. Mai világunk vértanúi ők, akikről nem szabad megfeledkezni. Ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon is, mit tehetünk ebben a helyzetben. Riccardi végül hangsúlyozza: keresztényként lassan megértjük, hogy napjainkban nem könnyű Jézus szava szerint élni.
