| ISTEN TÖRVÉNYE A ZSINÓRMÉRTÉK |
''A dolognak summája, mindezeket hallván, ez:
az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fődolga!'' (Prédikátor 12:15)
A Föld alapjainak lefektetése előtt szövetség köttetett arról, hogy Istennek gyermekei legyenek mindazok, akik engedelmeskednek neki, és a bővölködő kegyelem által jellemükben szentté és Isten előtt feddhetetlenné válnak. Ezt az örök időktől fogva létező szövetséget adta Isten Ábrahámnak évszázadokkal Krisztus eljövetele előtt. Az emberi természetben megjelent Krisztus mély érdeklődéssel figyelte az embereket, hogy vajon elfogadják-e a felajánlott gondviselést. Krisztus a tanításaiban megmutatta, hogy a Sinai hegyen adott törvény alapelvei mennyire messze hatók. Életével bemutatta a törvényt, amelynek alapelvei mindörökre az igaz élet mércéjét jelentik, azt a mércét, amely által minden lélek megítéltetik ama nagy napon, amikor ítélőszékek tétetnek le, és könyvek nyittatnak meg. Krisztus azért jött, hogy az igazságot betöltse, és az emberiség fejeként bemutassa - a legkisebb részletig eleget téve Isten kívánalmainak hogy az ember is elvégezheti ugyanazt a munkát. Az embernek adott kegyelem mértéke alapján senki számára sem szükségszerű, hogy kimaradjon a Mennyből. Mindenki, aki küzd érte, eljuthat a jellembeli tökéletességre. Ez az evangélium új szövetségének tulajdonképpeni alapja. Ha Isten törvénye a fa, akkor az evangélium az illatozó virág és a gyümölcs. Ez a törvény Isten jellemét tükrözi. Benne fejeződnek ki Isten országának elvei. Ezeknek az elveknek a megtagadásával az ember elzárja magát azoktól az eszközöktől, amelyeken át eljutnak hozzá Isten áldásai. Az Izráel elé tárt dicsőséges lehetőségek megvalósulásának az Isten törvénye iránti engedelmesség volt a feltétele. Az Izráelnek megígért emelkedett jellemet és az áldások teljességét - az értelem, a lélek, a fizikai élet, a ház, a föld, a jelen és eljövendő élet áldásait - Isten csak az engedelmeseknek kínálja fel. Ne helyezzük alacsonyra a mércét, hanem emeljük a magasba, s közben tekintsünk hitünk szerzőjére és bevégzőjére.
|
