ENGEDJÜK, HOGY A SZENTLÉLEK FOLYTASSA A MUNKÁJÁT!

"Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?"
(A galatákhoz írt levél 3. fejezetének 3. verse)



Henry G. Bosch elmondja Isaac Page történetét az írországi szegény emberről. Keservesen baktatott hazafelé, a hátán egy hatalmas zsák krumplival. Jött egy lovas szekér, és a bakon ülő férfi megállította a lovakat, hogy felajánlja az öregnek, szívesen elviszi egy darabon. Az el is fogadta, felkapaszkodott a gazda mellé, de a krumpliszsákot továbbra is az ölében tartotta. A kocsis bátorította, hogy tegye már le a zsákot a szekér aljába, mire a bácsi kedvesen felelte. "Nem akarok én magának akkora nehézséget, uram! Elég nagy szívesség az is, hogy engem elvisz, a krumplit már hadd hozzam én!" Lehetséges, hogy bár a megtérésedkor megkaptad a Szentlélek ajándékát, most mégis emberi erővel próbálod cipelni a keresztény élet krumpliszsákját? Pál eszteleneknek nevezi a galatákat, mert engedték magukat "megigézni" (A galatákhoz írt levél 3. fejezetének 1. verse). Ez erőteljes kifejezés, és az apostol bizonyára azért használja, mert tudja, hogy a cselekedet általi üdvösség gondolatát semmiképpen sem Isten táplálta a keresztények elméjébe.

Wesley A galatákhoz írt levél 3. fejezetének 3. verséhez írt kommentárjában így fogalmaz. "Te, aki hittel indultál el a Lélek világosságában és erejével, most, amikor még lelkibbnek kellene lenned, és még inkább kellene ismerned a hit erejét, azt várod, hogy majd a test cselekedete által leszel tökéletes? Azt hiszed, hogy akár a megigazulásodat, akár a megszentelődésedet elérheted azzal, ha feladod a hitet, és a törvényre támaszkodsz?" (John Wesley: Notes on the New Testament, 686.)

Az Aldersgate és Fetter Lane úti tapasztalatát megelőzően Wesley mindenféle legalista módszert kipróbált, hogy elérje a szentséget. Ám miután megtapasztalta az üdvösség bizonyosságát és a Lélek bizonyságtételét, már soha nem fordult vissza. A Szentlélek erejének elfogadása azonban nem jelenti, hogy a krumpliszsákot ledobjuk a szekérről. Miként Howard Snyder írta Wesleyről, "Látta, hogy tettel nem lehet kiérdemelni az újjászületést, ugyanakkor teljes mértékig meg volt győződve arról, hogy erkölcsi értelemben abszolút szükségszerű a jó cselekedet, mert az bizonyítja a megújulást és az Istentől jövő szeretet elkerülhetetlen kifejezését." (Howard A. Snyder: The Radical Wesley [A radikális Wesley], 46.)

Imádság a mai napra
"Atyám, tárd fel előttem, ha van olyan cselekedetem, amire támaszkodom, ahelyett, hogy a Lelked hatalmában bíznék!"