MEGSZENTELŐDÉS

''Szentek legyetek mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.'' (Mózes harmadik könyve 19:2)



A szentség nem egyenlő a túlfűtöttséggel. A szentség nem más, mint akaratunk teljes alárendelése Istennek; az Isten szájából származó Ige szerinti élet; a mennyei Atya akaratának cselekvése; Istenben való bizalom a nehézségek és a jólét idején egyaránt; hit, és nem látás szerint való járás; Istenre való támaszkodás teljes bizalommal és az Isten szeretetében való megnyugvás. Szívünk hajlamai gonoszak, és mi ezen nem tudunk változtatni. A nevelésnek és képzésnek, az akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e tekintetben teljesen tehetetlen. Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a szívet nem tudják átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani. Előbb egy felsőbb hatalomnak kell a szívben működnie; felülről jövő új életre van szükség, mielőtt a bűnös ember a szentség állapotába juthat. Ez a hatalom Krisztus. Egyedül az Ő kegyelme képes a lélek holt erőit megeleveníteni és Istenhez, szentséghez vezetni. Senki sem részesül szentségben a születése jogán, vagy más embertől kapott ajándékként. A szentség Isten ajándéka Krisztus által.

Akik befogadják a Megváltót, azok Isten fiaivá válnak. Az Úr lelki gyermekei ők, akik újjászülettek, és megújultak az igazságosságban és a valódi szentségben. Gondolkodásuk megváltozott. Tisztábban látják az örök igazságot. Befogadást nyertek Isten családjába, és elváltoztak az Ő hasonlatosságára. Az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre változtatta el őket. A maguk legfőbb szeretetétől eljutottak az Isten és Krisztus iránt táplált legfőbb szeretetig. Személyes üdvözítőként fogadni el a Megváltót, és követni Krisztust az önmegtagadás útján, ebben áll a szentség titka. Elfeledve azokat, amelyek a hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a Menny felé vezető úton. Ne hanyagoljunk el egyetlen alkalmat se, amely még alkalmasabbá tehetne Isten szolgálatára. Ha így teszünk, a szentség arany fonálként vonul végig az életünkön, és az angyalok, látva odaszentelődésünket, elismétlik Isten ígéretét: ''Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.'' (Ésaiás 13:12). Az egész Menny örvendezik, amikor a gyenge és hibákkal terhelt emberek átadják magukat Jézusnak, hogy az Ő életét éljék.


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!