E VILÁGI POMPA

''Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjon.''
(A korinthusbeliekhez írt első levél 2. fejezetének 5. verse)



Jézus nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült a feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy az irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az emberek szívéhez. Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja fel őket, hogy az erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság látszatára való önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy a lelkük átitatódjon a Menny alapelvével; és a világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a világosságról, amely bennük van. Az élet minden területén megmutatkozó kitartó hűségük által világítanak. A földi csillogásnak, bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a láthatót és mulandót, hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak annyiban van értéke, amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás szépsége sem mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek gyümölcse.

Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a krisztusi kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé tenni. Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte a pecsétjét; mert bennünk kinyilatkoztatja a saját szeretetét és jellemét. A Megváltónk pedig betakar minket az igazságával. Amikor Isten kiválasztja az embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi gazdagságuk, műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi. ''Elég alázatosak-e ahhoz, hogy megtaníthatom őket az útjaimra? Rájuk bízhatom-e az Igémet? Képviselnek-e majd engem?'' Isten minden embert csak annyira tud felhasználni, amennyire a Lelke erejével betöltheti a lélek templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző munkát fogadja el. A követőinek - a megbízatásuk hitelesítéseként - magukon kell viselniük a Menny örökkévaló alapelvének kitörölhetetlen jegyeit. Jézus tisztában volt az e világi pompa hiábavalóságával, és a figyelmét nem fordította annak megnyilatkozására. A lelki méltósága, jellemének tisztasága és az alapelvhez való nemes ragaszkodása magasan felette állt a világ hiú divatjának.