| GYERMEKKOR |
''Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké Isten országa.''
(Márk evangéliuma 10. fejezetének 14. verse)
Jézus az elébe hozott gyermekekben a kegyelme örököseit, az országának polgárait látta, férfiakat és nőket, akik közül egyesek mártíromságot vállalnak majd érte. A tanításkor az ő szintjükre ereszkedett le. A Menny uralkodója nem tartotta méltóságán alulinak, hogy a kérdésükre válaszoljon, s a fontos tanítását a gyermeki felfogóképességük szintjére egyszerűsítse. Az elméjükben elültette az igazság magvait, amelyek majd évek múltán kikelnek, s az örök életre teremnek gyümölcsöt. Ma is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az evangélium tanítása iránt, a szívük megnyílik az isteni befolyás előtt, s elég erős a kapott lecke megőrzésére. A kisgyermekek keresztényekké válhatnak, és a koruknak megfelelő tapasztalatra tehetnek szert. Lelki nevelést kell nekik nyújtani, a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy a jellemük Krisztus hasonlóságára formálódjon. A keresztény munkás Krisztus megbízottjaként terelheti ezeket a gyermekeket a Megváltóhoz. Bölcsességgel, tapintattal a szívéhez fűzheti őket, reményt és bátorságot önthet beléjük, hogy aztán elmondhassák róluk, ''Ilyeneké Isten országa.'' Isten azt szeretné, ha minden gyermek már kicsiny korában az Ő gyermeke lenne, s mint a királyi családjának tagjait fogadhatná be őket. Bármilyen fiatalok is legyenek, a gyermekek a hívő család tagjaivá válhatnak, és gyönyörű tapasztalatot szerezhetnek. Kitárhatják a szívüket Jézus felé, és a Megváltónak ajánlhatják az életüket. Krisztus kis misszionáriusokat formálhat belőlük. A teljes gondolkodásmódjuk gyökeresen megváltozhat, úgy, hogy a bűn nem lesz kívánatos a számukra, mert utált és kerülendő dologgá válik. A Megváltó sóvárog a fiatalok megmentésére. Örömmel látná őket a trónja körül, az igazságosságának szeplőtlen palástjába öltözötten. Várva várja, hogy a fejükre helyezhesse az élet koronáját, és hogy meghallja a vidám hangjukat, amellyel Isten és a Bárány tiszteletét, dicsőségét és fenségét hirdetik abban a győzelmi énekben, amely át- és átjárja a Menny udvarait.
|
