ALÁZAT

''Az alázatosságot öltsétek fel, mert Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.'' (Péter első levele 5. fejezetének 5. verse)



Az a bizakodó szeretet és önzetlen odaadás, amely János életében és jellemében megnyilvánult, a keresztény egyháznak felbecsülhetetlen értékű tanítást nyújt. Természettől fogva, a lénye nem volt olyan kedves, mint ahogyan az a későbbi éveiben megnyilatkozott. A jellemének súlyos fogyatékossága volt; gőgös, önhitt és becsvágyó, sőt, ha megsértették, haragtartó is volt. Az isteni Tanító azonban mind e sokféle hiba mögött is az őszinte, szeretetteljes szívét látta meg. Jézus tehát egyrészt megfeddte az önzését, megtörte a becsvágyát, próbára tette a hitét; másrészt azonban kinyilatkoztatta előtte azt, amire a lelke annyira vágyott, az életszentség szépségét, a szeretet átalakító hatalmát. János számára igen értékes volt Krisztusnak az a tanítása, hogy a kegyelemben való növekedéshez és a szolgálatra való készséghez szükséges tulajdonság a szelíd lelkűség, a türelem és a szeretet. Mindezt a tanítást gondosan megszívlelte, és az életmódjában állandóan arra törekedett, hogy az isteni mintaképre hasonuljon át. Így jutott el János odáig, hogy felismerte Krisztus dicsőségét; nem a világi pompát és hatalmat, amelyet elérni remélt, hanem ''az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal'' (János evangéliuma 1. fejezetének 14. verse).

János vágyott arra, hogy hasonlóvá váljon Krisztushoz. Jézus szeretetének átalakító hatalma szelíddé és alázatossá tette. Elrejtette az énjét Jézusban. Az Úr Jézus Krisztus keresi az együttműködést azokkal, akik által a kegyelme akadálytalanul szétáradhat. Az első lecke, amit mindenkinek meg kell tanulnia, aki Istennel együtt akar munkálkodni, az, hogy ne önmagában bízzon; így készülhet fel a Krisztus jellemében való részesülésre. Ezt nem lehet tanulással elnyerni a legmagasabb szintű iskolában sem. Ez a bölcsesség gyümölcse, ami egyedül az isteni Tanítótól származik. A művészet és tudomány terén magas képzettségű emberek értékes dolgokat tanultak meg az alázatos keresztényektől, akiket a világ tanulatlanoknak nyilvánított. Viszont ezek a névtelen tanítványok a legmagasabb szintű iskolában tanultak. Annak lábánál ültek, akiről ezt olvassuk. ''Soha ember úgy nem szólt, mint ez az ember!'' (János evangéliuma 7. fejezetének 46. verse)


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!