| ÚJSZÖVETSÉGI BIZONYÍTÉKOK EGY DIÁKLÁNY TOLLÁBÓL |
Ez egy különleges írás Annie Olson, 7. osztályos tanulótól, aki beadandó záródolgozatként készítette ezt retorika órájára. Annie és szülei engedélyével az írás közzétételre került, mely kiváló példája annak, hogy a fiatalok mire képesek, ha bátorítjuk őket. Senki ne becsülje alá gyermekei képességét. Bátorítsuk őket, hogy keressenek mindenre bizonyítékot, és életkoruktól függetlenül érveljenek.
"Hiszünk az Atyaistenben. Hiszünk Jézus Krisztusban. Hiszünk a Szentlélekben, és abban, hogy új életet adott nekünk. Hiszünk a keresztre feszítésben. Hisszük, hogy Krisztus legyőzte a halált. Hiszünk a feltámadásban és abban, hogy újra visszajön. Hisszük. De miért hisszük? Hinnünk kell? És mi alapján hiszünk? Egyáltalán megbízható-e az Újszövetség?"
A kereszténység ügye
A legtöbben tudják, hogy a keresztények az Újszövetségre történelmi beszámolóként és hitük alapjaként tekintenek. Vannak, akik úgy vélik, hogy az újszövetségi beszámolók megbízhatóak. Mások viszont nem hiszik el, hogy az Újszövetségben foglaltak hitelesek lennének. Ezt a kérdést feszegette J. Warner Wallace, keresztény író és nyomozó is, aki stratégiai vizsgálati módszereket alkalmazva járt utána, hogy az újszövetségi történetek megbízhatóak-e. E módszer szerint az újszövetségi beszámolók három szempont alapján is megbízhatónak minősülnek: az írók a történetekkel megegyező korban éltek, így valódi szemtanúi lehettek a leírt eseményeknek; a tanúvallomásokat külső források és bizonyítékok is tanúsítják, melyek az idők során nem sérültek meg; és a szerzők nem tekinthetők elfogultnak, nem fűződött érdekük az adott történetek feljegyzéséhez.
Az első bizonyíték
Az újszövetségi beszámolók megbízhatóságát alátámasztó első bizonyíték az, hogy az írók bizonyítottan a történésekkel megegyező korban éltek, így szemtanúi lehettek a leírt eseményeknek. Nincs történelmi ellentmondás és hiteltelenség az írásokban, azaz nem említenek olyan eseményeket, amelyek akkor még nem történtek meg. Például Jeruzsálem ostromát Kr.u. 67-70.-ben és a Templom lerombolását Kr.u. 70-ben nem említi az Újszövetség, mert nem történt meg. Jézus korai követői Krisztus halálát szintén nem jegyezték fel, mert még nem következett be, míg éltek. Például Jakab, Péter és Pál halála csak i.sz. 61-65. közé tehető. Pál levelei, amelyeket Kr.u. 53-57. között írt, közvetlenül hivatkoztak az evangéliumokra, ami azt jelenti, hogy azokat már megírták. Hivatkozott Márk evangéliumára, amelyet Kr. u. 45-50-ben írtak, és Lukács evangéliumára, amely i.sz. 50-53.-ban íródott. Mindezek a bizonyítékok alátámasztják, hogy az újszövetségi beszámolók az általuk leírt időhöz és eseményekkel megegyező időben íródtak. Ez jelentős bizonyíték arra, hogy a szerzők Krisztus idejében éltek, így szemtanúi lehettek a feljegyzett történéseknek.
A második bizonyíték
Az Újszövetségben tett tanúvallomásokat külső források és bizonyítékok igazolják, melyek az idők során sem sérültek meg. A régészeti leletek és a korai, külső, nem keresztényektől származó írások is részletes leírást adtak Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról. A nem keresztény történészek közé tartozott Josephus, Thallus, Tacitus, Mara Bar-Serapion és Phlegon. Érdemes megjegyezni, hogy még a nem Jézust követők és azok is, akik nem feltétlenül hitték el, hogy Jézus Isten Fia, dokumentumokkal szolgáltak arról, hogy Jézus Júdeában élt, becsületes ember volt, csodálatos erőkkel rendelkezett, megjósolta a jövőt és bölcs volt. A zsidók királyát Pilátus parancsára feszítették keresztre Tiberius Caesar uralkodása alatt. Leírták a sötétséget és a földrengést is, amely a keresztre feszítés pillanatában borította be a földet.
Továbbá ugyanezek a nem hívők kijelentették, hogy Jézus állítólag a halála után feltámadt, Messiásnak hitték, és Krisztusnak hívták. Az apostolok tanítványai azt jegyezték fel, hogy az újszövetségi beszámolók fizikailag nem sérültek meg az idő múlásával. Sőt, a zsidó hagyományokhoz híven az írástudók aprólékosan másolták a Szentírást. Például a Holt-tengeri tekercseket barlangokban találták meg 1947-ben. Ezekben a tekercsekben az Ószövetség szinte minden könyvének töredékei és Ézsaiás könyvének teljes másolata fellelhető volt. Amikor Ézsaiás tekercsét összehasonlították az akkor fellelhető verzióval, 95 százalékig szóról-szóra megegyeztek a példányok, a maradék 5 százalék pedig valamiféle helyesírási eltérés volt, és helyeként az "és" szó jelenléte. E különbségek egyike sem változtatta meg az Ószövetségi Szentírás jelentését. Nyilvánvaló tehát, hogy az újszövetségi beszámolókat külső források ellenőrizték, és az idők során nem sérültek meg.
A harmadik bizonyíték
Az újszövetségi történetek szerzői nem tekinthetők elfogultnak. Nézzünk néhány általános motivációt arra, hogy bárki cselekedjen: a pénz, a hatalomra való törekvés vagy az önvédelem. Az apostolokat nem a kapzsiság vezérelte, amit az is bizonyít, hogy minden földi vagyonukat elhagyva Jézust követték, abban a reményben, hogy megtalálják helyette a mennyei, nem kézzel fogható kincseket. Az Újszövetség szerzőit nem a hatalomra való törekvés hajtotta. Valójában a zsidó közösségben elfoglalt státuszukat jelentősen rombolták, így a farizeusokhoz hasonlóan a zsidó elitből számkivetettek lettek. Hasonlóképpen nincs bizonyíték arra, hogy az írók az önvédelemből cselekedtek volna. Valójában egyik apostol sem utasította vissza a bizonyságtételét, még azért sem, hogy megmentse az életét. A bizonyítékok alátámasztják, hogy az újszövetségi írók indítékai önzetlenek és tiszták voltak.
E tények ellenére sokan próbálnak bennünket, keresztényeket is meggyőzni arról, hogy az újszövetségi beszámolók nem megbízhatóak. Ezt azzal próbálják például bizonyítani, hogy az evangéliumokat később írták, a második vagy a harmadik században. Továbbá a szkeptikusok azt hirdetik, hogy az evangéliumok sokkal közelebb íródtak a kereszténység megalakulásához a Római Birodalomban, mint Jézus életéhez.
Ezek a javasolt magyarázatok nem megfelelőek, mert számos bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy az Újszövetségben leírt történelmi események mind az első században történtek, és igaz szemtanúk írtak róluk ugyanebben az időszakban. Mások tagadhatják az újszövetségi beszámolók megbízhatóságát, mondván, hogy mivel Márk beszámolója rövidebb, ezért nem helyes. Az is problémaként merült fel, hogy Márk írásának rövidsége a tények pontatlanságához vezethetett.
Ez a bizonyíték az újszövetségi beszámolók megbízhatósága kapcsán nem megfelelő, mert valószínű, hogy Márk azért ilyen röviden számolt be a történésekről, mert az érthetőségre törekedett és arra, hogy minél hamarabb eljusson mindenkihez a hír Jézusról. Márk szinte szóról szóra leírta, amit Péter közvetlen szemtanúként mondott. Márk nagyon óvatos volt, és nem valószínű, hogy hamis beszámolókat írt volna. A pontosság egyszerűen fontosabb volt számára, mint egy túlrészletezett leírás.
