| A YWAM MISSZIONÁRIUSAI UKRAJNÁBAN MARADNAK |
Amikor elkezdődött a háború, és az orosz bombatámadások Kijevet érték, Marie és Japhin John misszionáriusoknak dönteniük kellett, hogy elhagyják-e a fővárost.
"Összepakoltuk a csomagjainkat, mert ez olyan, mintha az ember sietne, és új helyzet állna elő; hirtelen reggel felébredsz, hallod a bombák hangját, szóval sietsz, és azt gondolod: 'Hűha, mi történik itt?' " - meséli Marie. "Ez a döntés nem volt könnyű, amíg nem imádkoztunk. De miután imádkoztunk, már könnyedén döntöttünk" - tette hozzá Japhin.
Japhin Indiából származik. Felesége, Marie német. Mindketten misszionáriusok Ukrajnában a Youth With a Mission nevű csoportnál.
"Mivel Indiában nőttem fel, és ott is végeztem szolgálatot, nem először kerültem veszélyes helyzetbe, sőt, ez már a harmadik alkalom" - mesélte Japhin. Azért döntöttek úgy, hogy maradnak, mert elkötelezték magukat az ukrán nép szolgálata mellett, annak ellenére, hogy életük nagyon is valós veszélyben van.
"Mi is, mint a házasságban az elköteleződés, azt mondjuk, hogy 'jóban-rosszban', mi nem csak akkor vagyunk itt, amikor jó időkben próbálunk érvényesülni, amikor kedvezőek az idők. És amikor mindenki elmegy, ez az az idő, amikor tulajdonképpen maradnunk kell" - nyilatkozta Marie a CBN Newsnak.
Kijev szíve most betonlapokból, homokzsákokból és fémszerkezetekből álló erődítmény, melynek célja az orosz tankok megállítása. Ma már a fél várost evakuálták. A YWAM Kijev munkatársai arra összpontosítanak, hogy azokkal foglalkozzanak, akik még a városban maradtak. Harminc perccel délebbre Japhin és Marie akcióba lendült, és a YWAM kiterjedt területén humanitárius segélyközpontot alakítottak ki. Egy Natalia nevű munkatárs és két fia a konyhában dolgoznak, ahol ételeket készítenek a környékbelieknek. "Ez naptól függ, néha van olyan nap, amikor ezer emberre főzünk, néha 500 vagy 600 emberre" - mondta Natalia.
Katarina, a finnországi YWAM misszionárius, miközben az élelmiszereket szállította, elmesélte nekünk: "Az egyetlen gondolat, ami békét adott nekem, hogy visszamehetek Ukrajnába, ezért vagyok itt."
"Nem azt mondom, hogy Isten kényszerített arra, hogy a háborús övezetbe menjek, vagy hogy valahogy nem volt választásom, volt választásom, ez az én döntésem volt. Az én választásom az volt, hogy idejöjjek, és Isten kinyitotta az ajtót" - tette hozzá. Katarina közvetlenül a háború kitörése előtt menekült el, de néhány nappal később visszatért. Most Kijev utcáit járja, és élelmiszert és egyéb segélyszállítmányokat szállít azoknak, akik nem tudják elhagyni a lakásukat. Minden látogatás imával zárul.
Miközben Katarina a napi szállításokat végzi, egy Dávid nevű segélymunkás, aki általában a YWAM területén a karbantartást végzi, veszélyes küldetéseket teljesít, hogy evakuálja az orosz vonalak mögött rekedt embereket. "Minden alkalommal, amikor ezekre a területekre megyek, felkészülök arra, hogy lehet, hogy nem jutok ki onnan. Minden alkalommal imádkozom. Nem számolom, de már több mint 100 embert evakuáltam. Csak dolgozom és dolgozom, amíg csak tudok, és amíg Isten engedi, hogy segítsek" - nyilatkozta David. A helyszín egy másik részén Yuliia, aki öt éve dolgozik a YWAM-nál, telefonon veszi fel a megrendeléseket egy közeli újszülött kórházból.
Szinte minden második nap a YWAM németországi és más európai országokban lévő táborai orvosi felszereléseket szállítanak Kijevbe, hogy szétosszák azokat. Amikor nem a napi logisztikát intézik, vagy nem a világ minden tájáról érkező szállítmányok között válogatnak, Japhin és Marie idősek otthonába látogatnak, ahová ételt és sok-sok meleg ölelést hoznak.
Az egyik idős asszony azt mondta: "Annyira unatkozunk, de az idő elrepül, amikor itt vagytok. Ez olyan gyengéd, a léleknek való, olyan kellemes, csodálatos." Japhin, Marie és a YWAM többi munkatársa számára az ukrajnai háborús övezetben végzett szolgálat végső soron a szolgálat iránti elkötelezettség teljesítését jelenti.
"Azt hiszem, nem annyira arról van szó, hogy élelmiszercsomagokat osztogatunk, vagy ételt főzünk, vagy humanitárius segélyt osztunk, nem ez a fő dolog, amire Isten felkészített, mert ezt mindenki megteheti" - mondta Marie. "De a legnehezebb dolog ezt tenni, miközben hallod a bombázásokat, és miközben folyamatosan látod a hírekben, hogy a városodban, nem messze tőled, ég egy épület, és emberek halnak meg. De én csak azért teszem, mert szeretem az országot, és mert elkötelezett vagyok, hogy azt mondjam, nem lépek vissza. Ha két embert etetek, vagy ha naponta ezer embernek segítek enni adni, talán a szívemben ez nem is számít, mert az Isten iránti elkötelezettségem ugyanolyan" - fogalmazta meg.
