GYŐZELEM

''Kicsoda szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongatás, üldözés, éhség, meztelenség, veszedelem vagy fegyver? De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, aki szeret minket.'' (A rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 35., 37. verse)



Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy elismerésben a viIág részéről. Istvánt megkövezték, mert a megfeszített Krisztusról prédikált. Pált elfogták, megverték, megkövezték, és végül megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János apostolt Páthmós szigetére száműzték ''Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért'' (A jelenések könyve 1. fejezetének 9. verse) Az ilyen példa is bizonyítja a világ előtt Isten ígéretének biztos voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét. Jézus nem kecsegteti a követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal. Nem ígér nekik kísértéstől mentes életet. Ellenkezőleg! Felszólítja őket, hogy kövessék Őt az önmegtagadás és szégyen ösvényén. Ellene, aki a világ megváltásáért jött, egyesült erővel lépett fel a gonosz lény teljes serege. Sátán minden korszakban üldözte Isten gyermekeit. Kínozta és megölte őket, de éppen a haláluk által váltak győzőkké. Annak erejéről tettek tanúságot, aki hatalmasabb Sátánnál. Noha az istentelen emberek kínozhatják és megölhetik a testet, de azt az életet, amely Krisztussal Istenben elrejtőzött, érinteni sem tudják. Börtönbe vethetnek ugyan férfiakat és nőket, a lelküket azonban nem verhetik bilincsbe.

Isten kiválasztottaiban az üldözés és megpróbáltatás alatt Uruk dicsősége, jelleme nyilvánul meg. Míg a világ gyűlöli és üldözi Krisztus követőit, ők az Úr iskolájában nevelődnek és fejlődnek. A Földön a keskeny utat járják; a nyomorúság és szenvedés izzó kemencéjében tisztulnak meg. Követik az Urat, súlyos küzdelem árán; önmegtagadást gyakorolnak, és keserű csalódásban osztoznak; megismerik azonban a bűn súlyát és gyötrelmét, és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus szenvedésének részesei, a pillantásuk áthatol e Föld borús homályán, látják a Menny dicső fényességét, amely feltárul előttük. ''Mert azt tartom, hogy amit most szenvedünk, nem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, amelyet kijelentettek nekünk.'' (Róma 8:1 8)