A GYERMEK HITÉNEK ÁRTÓ SZÜLŐK

Jézus egy alkalommal azt mondta: "Jaj annak, aki csak egyet is megbotránkoztat -e kicsinyek közül. Jobb annak, ha malomkövet vetnek a nyakába és a tenger mélyére vetik." Kemény szavak?! Azok. És mivel Isten Fia mondta, igazak és érvényesek. Vajon hányan lesznek közülük a gyülekezet aktív tagjai, és legfőbbképpen hányan lesznek elkötelezett, élő hitű keresztyének?



Meggyőződésem, hogy az újjászületés mindenestől fogva Isten munkája és ajándéka, Szentlélek Isten munkája, de ebben a munkában tetszett az Istennek, hogy minket felnőtteket, szülőket, nagyszülőket, a gyülekezet minden tagját használjon és felelőssé tegyen.

Vajon mit üzenünk gyermekeinknek, amikor hétvégén autóval elhozzuk őket a gyülekezetig, aztán az autó továbbhajt, a szülő már nem jön gyülekezetbe, nem érdekli Isten Igéje? Vagy mit üzen a gyülekezet, amikor az istentisztelet alkalmával az ének alatt tömegével indulunk ki a templomból, biztosan fontos, nagyon fontos dolgok miatt, amik sokkal fontosabbak, mint az, hogy egy gyermeket Isten szövetségébe fogad, és gyülekezetünk részévé tesz?! A gyermek ért, lát figyel. Sőt lemér, értékel, mintát vesz!

Hadd legyen az itt következő néhány pont kérdéssé, tükörré mindannyiunk számára.
Vajon nem kísértenek -e minket is ezek a dolgok?

"Jaj annak, aki csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül."

1. Kétszínűség, kétlakiság, szekuralizáció
A szülő teljesen másképpen viselkedik a templomban, a gyülekezetben, mint otthon. Másról beszél, máshogy beszél, másképpen viselkedik, másképpen viszonyul a gyerekekhez, a házastársához, stb. Mintha két külön világban élne a család, hétköznap az egyikben, ünnepnap a másikban. Otthon az egyikben, a gyülekezetben a másikban. És azt hiszem elég egyértelmű, melyikre mi jellemző.

2. Kirakat-kereszténység
A szülő csak akkor fejezi ki a vallásosságát, amikor azt valaki látja. Általában csak a gyülekezetben és a gyülekezeti tagok jelenlétében. Akkor olvas Bibliát, akkor imádkozik, akkor beszél Jézusról, ha testvérek vannak a közelben, ha van, aki hallja-látja. Otthon a gyerek nem lát ilyesmit a szülőtől, és nem látja Isten előtt összetörten, a saját bűneit vallva sem.

3. Morális kereszténység
A kereszténység lényege, hogy "jók" legyünk. Ide redukálódik le az egész. Vagy rosszabb esetben oda, hogy (csak) a gyerek legyen "jó", mert "keresztény". Ráadásul ha a gyerek azt látja, hogy a szülő magának megengedi azt, amit neki nem, ha kiderül, hogy a szülőre nem vonatkoznak a tőle elvárt morális törvények és az elvárások, akkor a szülő pillanatok alatt elveszíti a tekintélyét. És nem csak a sajátját, hanem a Bibliáét, Istenét is eljátssza a saját gyereke előtt.

A morális kereszténység rideg és kemény: parancsokra és szabályokra épül, jutalmazáson és büntetésen alapul.

Hiányzik belőle a kegyelem, a bűnbocsánat, a megtörtség. Ha a gyerek számon van kérve, de azt látja, hogy a szülő nincs, ha neki nem szabad, de anyának-apának igen, és ha a szülő sosem kér bocsánatot sem a gyerektől, sem Istentől (akár a gyermeke előtt is), akkor ebből a kegyetlen morálból hamar elege lesz az embernek, a gyereknek is.

4. A be nem tartott parancsolatok
A rengeteg következetlenség a saját hitünkben és értékrendünkben. Hogy csak egyetlen példát említsek: ha a gyerek ott ül a templomban, és látja, hogy a szülő ötven forintot dob a perselybe "Isten ügyére", majd utána kétezret eszik meg a család hazafelé a cukrászdában, gyorsan lejön, mi mennyit ér a fejben és a szívben. A gyerek nem hülye, csak kicsi. A sort lehetne folytatni, hadd folytassa bennünk Isten Szentlelke és adjon megújulást, hiteles, Istenre mutató életet!


EZEKET OLVASTAD MÁR?

Mindig veled, mert benned!

Istennél új ígéretek vannak! (3)

Lásd magad úgy, ahogy Isten lát!


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!