| A CSAPADÉK ELKERÜLÉSE |
''Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet kérkedése; nem az Atyától van, hanem a világból.'' (János első levele 2. fejezetének 16. verse)
A büszkeség és a világ szeretete két olyan csapda, amely hatalmasan akadályozza a lelkiséget és a kegyelemben való növekedést. Ez a világ nem a keresztények mennyei hazája, hanem csupán Isten műhelye, ahol felkészít arra, hogy majd a szent mennyei otthonban alkalmasak legyünk a bűntelen angyalokkal való életre. Szüntelenül neveljük a gondolatunkat a nemes és önzetlen dolgokon való időzésre. Ez a nevelés szükséges ahhoz, hogy úgy tudjuk alkalmazni az Istentől nyert erőnket, amivel a lehető legnagyobb dicsőséget szerezhetjük a nevének a Földön. Egyszer majd el kell számolnunk az Istentől kapott nemes képességünkkel, és hálátlanság lenne a részünkről, ha nem az Ő terve szerint használnánk fel azt. Isten szolgálata a lényünk teljes erejére igényt tart, és ha nem fejlesztjük az erőnket magas fokra, akkor nem teszünk eleget Isten velünk való tervének. Neveljük az elménket a mennyei dolgokról való elmélkedés szeretetére! Helyes cselekedet által műveljük és csiszoljuk a lelki képességünket úgy, hogy Istent dicsőíthessük meg ezáltal. Ha nem szoktatjátok magatokat a vallásos dolgokról való elmélkedésre, a szellemiségetek elgyöngül és elerőtlenedik ezen a területen. Ha szüntelenül a világi ügyekről gondolkodtok, akkor azokban lesztek kiválók, mert ezt az irányt műveltétek ki, és erősítettétek meg a használat által. Azért nehéz az embereknek vallásos életet élni, mert a gondolkodásukat nem szoktatják Isten-szeretetre. Épp az ellenkező irányt gyakorolják. Ha nem neveljük magunkat szüntelenül a lelki tapasztalat megszerzésére, ha nem igyekszünk megérteni a kegyesség titkát, akkor képtelenek leszünk nagyra értékelni az örökkévaló dolgokat. Amikor a szívünk kétfelé húz, és főként a világi dolgokkal törődik, Isten dolgai ellenében, akkor a lelki erőnk nem igazán képes a növekedésre. Miközben a világiak teljes elszántsággal és buzgalommal igyekeznek a földi kincs biztosítására, Isten népe nem szabja magát a világhoz, hanem a komoly, őrködő és várakozó álláspontjával tanúsítja a megújult gondolkodását. Az otthonunk nem ebben a világban van. A vágyódásunk egy jobb, mennyei hazára irányul.
|
