| HA MEGHALSZ IS, ÉLSZ! |
János evangéliuma 11:25-ben Jézus szavait olvashatjuk, melyben azt állítja: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él." Tehát, aki hisz Jézusban, hisz Neki, tulajdonképpen meghalhat, de mégsem hal meg. Hogy is van ez akkor?
A halál gondolata minden embert foglalkoztat a Földön. Vannak, akik egyszerinek, és megismételhetetlennek tartják az emberi életet, ezért minden alkalmat megragadnak, minden pillanatot kihasználnak, mondván:
"Egyszer élünk, miért ne?"
"Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne tegyem meg, amit csak akarok."
"Úgy szeretnék távozni ebből a világból, hogy mindenre igent mondtam,
akkor biztosan boldog leszek."
Vannak, akik úgy foglalkoznak ezzel a témával, hogy szándékosan nem foglalkoznak vele – takargatva félelmüket, mellyel legnagyobbat valójában saját maguknak hazudnak. Úgy élik le életüket, hogy semmivel és senkivel nem törődnek, csak saját magukkal, ösztöneik és érzelmeik megélésével. A jelen pillanatának élnek. Aztán vannak olyanok is, akik túlságosan belevetik magukat a halál utáni lét kutatásába, amivel elveszítik jelenük megélését, életük értelmének felfedezését. Belekeverednek olyan gondolatokba, tettekbe, társaságokba, amik miatt a hátra lévő földi életüket elpazarolják – a halál utáni időről nem is beszélve.
Sok vallás is foglalkozik a halál definiálásával, a halál utáni lét megfejtésével. A legtöbbnek téves képzetei és ígéretei vannak, s talán csupán néhány közelíti meg azt az igazságtartalmat,
melyet egyedül Isten Igéje nyújt a keresztények számára.
Isten Jézusban pontot tesz a feltételezések végére. Benne van az egyetlen igazi megoldás. Mert, aki hiszi, hogy Jézus megszületett erre a földre, azzal a céllal, hogy az emberek megváltásáért haljon meg – kiváltva őket minden bűnükből, aminek következménye lenne maga a halál – annak van a legkönnyebb dolga a halállal. Azonban azok, akik nem hisznek Istenben, nem hisznek abban, hogy Jézus létezett, értük halt meg, azoknak van a legnehezebb feladata megküzdeni az élet végességének gondolatával. S még sem ez a legszomorúbb helyzet.
A legszomorúbb az, hogy vannak olyan keresztények, akik elmondásuk szerint szilárdan hisznek Istenben, hisznek Jézusban, hisznek az Ő megváltó művében (elismerik, elfogadják megváltásukat), tudják, hogy ha meg is halnak, élni fognak azután, mégis félnek. Félnek, rettegnek, szoronganak attól, hogy egy szemlecsukás alatt itt kell hagyniuk ezt a földet, s mindazt, amiért egész életükben fáradoztak. Újra meg lehet kérdezni tehát: akkor hogy is van ez?
Hiszünk vagy félünk?
Az egyik mindenképp kizárja a másikat! Ezt erősíti meg többek között János 1. levelében: "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." (1János 4:18)
Mi ez a szeretet, amiről János beszél? És hogy függ össze a szeretet a félelemmel, meg a hittel, és az örök élettel? "Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1János 4:9-10)
Tehát hitünk táplálása és keresztény életvitelünk mellett, meg kell erősödni Isten szeretetében, meg kell erősödni Jézus egyszeri és megismételhetetlen áldozatába vetett bizalomban, s akkor majd számunkra is békességet hoznak Isten Fiának szavai: "aki hisz énbennem, ha meghal is, él."
Egy lánya Istennek | facebook.com/1lanyaIstennek |
Ezt is ajánljuk
|
Gondolkoztál már azon, hogy mit szerepeljen a sírköveden? |
