| MIT JELENT VALÓJÁBAN: "SZÜNTELEN IMÁDKOZZATOK"!? |
A keresztény élet nem mindig könnyű. Sőt, általában pont az ellenkezője. Nem titok, hogy minél elszántabban keresed az Urat, a Sátán annál erőteljesebben próbálja megakadályozni ezeket az erőfeszítéseidet.
Amikor a dolgok nehézzé válnak, vagy amikor erős támaszra van szükségünk, az egyik legjobb és leghatásosabb módja annak, hogy leküzdjük az "ördög tüzes nyilait" (Efézus 6:16) az, ha szüntelen imádkozunk. “Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1 Thessalonika 5:16-18)
Pál apostol mindenkinél jobban ismerte ezt az igazságot. Emberi mivoltunkban az imádság a legközvetlenebb kommunikáció, amit az Úrral folytathatunk. Ő meghallja kiáltásainkat. Sok hívő ember számára Pál utasítása, hogy szüntelenül imádkozzunk, inspirálóan, költőien és kívánatosan hangzik. De vajon valóban lehetséges-e ezt megtenni? Vajon a mai társadalomban valóban végig tudja-e valaki élni a napjait, heteit, hónapjait és éveit úgy, hogy valóban szüntelenül imádkozik? Úgy értem, hogy néz ki egyáltalán a szüntelen imádkozás? Őszintén szólva, elég kimerítőnek hangzik. Nagyon sok munkával járhat.
De gondoljunk csak bele: az 1Thesszalonika 5:17-ben a "szüntelenül" görögül adialeiptosz, ami nem azt jelenti, hogy szüntelenül, hanem azt, hogy folyamatosan ismétlődően. Nem csinálunk már most is olyan dolgokat, amelyek folyamatosan ismétlődnek? Már a telefonunk és a mobilkészülékeink is táptalajt jelentenek az állandóan ismétlődő szokásoknak.
Mit csinálunk a meetingek vagy beszélgetések közötti szabadidőnkben? Görgetjük a Facebookot vagy az Instagramot. Egész nap a 10 centis képernyőnket bámuljuk, és szöveges üzeneteket küldözgetünk és ezek folytonosan ismétlődnek. Ezek a dolgok válnak a szokásainkká.
Nem gondolod, hogy ha arra vagyunk elhívva, hogy szüntelenül imádkozzunk, akkor ezt folyamatosan és visszatérő módon kellene gyakorolnunk, ahogyan az SMS-ezéssel és a közösségi médiával tesszük? Gyakran úgy gondolkozunk az imádságról, hogy azt csak becsukott szemmel, lehajtott fejjel és összekulcsolt kézzel lehet gyakorolni, hogy belépjünk az Úr jelenlétébe. Bár az imádságban fontos a testhelyzetünk, az Istennel való kommunikáció nem igényel kifejezett fizikai pozíciót. A testtartás kifejezi szívünk hozzáállását, de egy pillanatig se gondoljuk, hogy nem tudunk szüntelenül imádkozni, például azért mert lehetetlen lenne egész álló nap térden állva imádkozni.
A Washington Times-ban megjelent cikkében Barry Black így ír: "A főiskolán beleszerettem abba a nőbe, akit később feleségül vettem. Ez a romantikus élmény segített nekem jobban megérteni ezt a bibliai parancsot, hogy folyamatosan imádkozzunk, és mindennapjainkat imával szakítsuk meg". Így folytatja: "Eredendően tudtam, hogy lehet szüntelenül szeretni, mert a szeretett személy jelenléte visszatérő imádatot vált ki. Számomra ez a rajongás évtizedek óta töretlenül tart".
Black szerint ugyanez az Isten iránti imádat teszi lehetővé, hogy folyamatosan tudatában legyünk az Ő jelenlétének. Az Ő jelenlétében pedig lehetséges a szüntelen imádság. "Ez az imádat képes átalakítani a szórványos és dadogó imákat, a tisztelet és a magasabb hatalomtól való függés állandó és jellegzetes magatartásává."
Azt hiszem, ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor láthatjuk, hogy hívőként életünk nagyrészét szórványos imákkal és üres kérésekkel töltjük meg. Isten ismeri a vele való kapcsolatból fakadó közelséget. Szeretne közel lenni hozzánk. Az Ő vágya is az, hogy növekedjen a velünk való kapcsolata, ami hasonló ahhoz a vágyunkhoz, hogy növekedjünk a másokkal való kapcsolatokban is.
Tetszik, ahogy Barry Black szemléltette ezt a párhuzamot. Bárki, aki valaha is volt szerelmes, tudja, hogy egy nap mennyiszer gondol az ember a szeretett személyre. Mindig a férjem jár a fejemben. Nem megállás nélkül, de folyamatosan. A dolgok rá emlékeztetnek, vágyom a közelségére, és amikor napközben külön vagyunk, a szívem egy részének őszintén hiányzik. Egész nap tudatában vagyok a férjemnek és az iránta érzett szeretetemnek. Ez az első találkozásunk óta tart.
Ha tehát tudjuk, hogy a gondolatainkban van az, akit szeretünk, és ez visszatérő módon valóban áthatja az egész napunkat, akkor azt is tudjuk, hogy kétségtelenül lehetséges szüntelenül imádkozni. Számtalan az Úrra emlékeztető dologgal vagyunk körülvéve. A levegő, amit belélegzünk, a teremtmények körülöttünk, az áldás, hogy életben vagyunk, ezek mind csak a legalapvetőbb emlékeztetők Megváltónk létezésére, és állandó jelenlétére az életünkben.
Áss mélyebbre. Gondolj vissza arra, amikor megkaptad a munkahelyet, ahová minden reggel bemehetsz. Fogadok, hogy a történeted és a múltad, ami oda vezetett, tele van Istentől való bizonyságokkal. Mi a helyzet a barátaiddal? Tudod, hogy az Úr nem véletlenül hoz embereket az életedbe. Mindennek célja van, és folyamatosan emlékeztetnek a Megváltóra, aki vágyik arra, hogy közel legyen hozzád.
Szüntelenül imádkozzatok: Ez azt jelenti, hogy folyamatosan tudatában vagyunk az Úr jelenlétének, és mindenekelőtt Őt keressük.
Imádkozom, hogy ez a perspektíva legyen az, amire szükséged van ma ahhoz, hogy mélyebbre áss Krisztussal való kapcsolatodban. Az Ő szeretete feléd mélyre hatol, és kegyelme minden reggel megújul. Legyél ma is tudatában az Ő jelenlétének, és bátorítsd szeretteidet, hogy ugyanezt tegyék. Emeljük fel egymást, miközben szüntelen imádkozunk.
