| AZ IGAZI ÜDVÖSSÉG 7 JELE |
Kétségeid vannak üdvösséged felől? Ezzel nem vagy egyedül. Számos Krisztust követő tapasztalja időnként, hogy hite meginog és az ellenség vádakat súg a fülébe, mely kétségeket ébreszt benne azzal kapcsolatban, valóban üdvössége van-e.
Ahogy egy lassan, de biztosan csepegő csap baj forrása hosszútávon, az ismétlődő próbatételek és kísértések is sérüléseket okozhatnak a szellemi fegyverzetünkön. Megbotlunk, mintha a talaj a lábunk alatt göröngyös lenne, de valójában a mi lépéseink azok, amik bizonytalanok; a hitünk alappillérei továbbra is ugyanazok. A János 1. levele a kétségek és hitbeli ingatagság kiváló ellenszere. Világossá teszi számunkra, hogy levelének célja tudatni velünk, hogy örök életünk van. Nem kell, hogy örökös kétségek közt éljünk.
"Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van." (1János 5:13)
A kétség egy betegség amelyet muszáj kezelni, másképp legyőz minket és távol tart a csatamezőtől, és az ellenség rajtunk üthet. A kétségeken való felülkerekedéshez íme az igazi üdvösség 7 egyértelmű jele, amelynek magától értetődőnek kell lennie egy hívő életében.
1. Egy igazi hívőnek már új fogalma van a bűnről
"Ez pedig az az üzenet, amelyet Krisztustól hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Isten maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1 János 1:5-9)
Akinek nincs üdvössége, nem sokat foglalkozik a bűn kérdésével. Lehet, hogy megbánja amit tett, mikor a következmények nem kedvére valók, de könnyedén félretol minden tartósan elhúzódó szégyenérzetet és bűntudatot vágyai kielégítése érdekében. Felmenti önmagát mikor az erkölcsi vagy emberi szabályokkal szemben cselekszik, és mikor ez nem elég, újra fogalmazza magát a bűnt. Összehasonlítja önmagát másokkal, mindig képes találni valakit aki nála hitványabb, hogy ezáltal jobban érezze magát saját magával kapcsolatban.
Ellentétben az, aki megtapasztalta az üdvözülést, saját bűnei számlálhatatlanságának tökéletesen tudatában van. Az életet megváltoztató üdvözülés pillanatában felismerjük bűnös természetünket Isten jelenletében. Ekkor szembesülünk azzal, hogy el vagyunk veszve és ítélet elé nézünk, mely ráismerés eredményezi a bűn megvallását. A megbocsátást alázatosan keressük és bűnbánást teszünk, elfordulunk a bűnünktől és Istenhez fordulunk. Egy igazi hívő továbbá egyre növekvő tudatába kerül bűnös természetének, mivel Isten felfedi erőtlenségeit, hibáit, vágyait és régi szokásait melyek elszomorítják Őt. A megújított szív folyamatosan alázatos és bűnbánó, gyűlöl minden bűnös dolgot és Istennel való közösségre vágyik.
2. Az igazi hívőnek új vágyai lesznek
"És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság" (1 János 2:3-4)
"Mindenki, aki reménykedik abban, hogy meglátja őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta. ... Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született." (1János 3:3,9)
János nem egy külsőségekben kimerülő vallásról, hanem a Törvényadó iránti szeretetről beszél. Az emberi természet lázad az ellen, hogy megmondják neki mit tegyen. Ádám és Éva, habár tökéletesre lettek teremtve, szabad akarat adatott nekik. "Bűnbeesés"-nek nevezzük szabad akaratuknak Isten parancsával szembeni, engedetlen alkalmazását, melynek eredményeként az emberiség elszakadt Teremtőjétől. Mindnyájan szabad akarattal születtünk, Ádám hasonlatosságára; a meg nem változott emberi szívnek nincs vágya arra, hogy irányítsák.
A nem üdvözült ember ellenáll Isten parancsainak, az üdvözült ember azonban vágyik arra, hogy Istennek kedvére tehessen. Ez az új vágy, hogy Isten parancsainak engedelmeskedjünk, Isten Szent Lelkének jelenlétéből adódik. Amikor találkozunk a szerető Törvényhozóval, rájövünk arra, hogy az Ő parancsai is következésképp szeretetből valóak – jó nekem, neked és az egész emberiségnek. A határok, melyeket a szavainkra, tetteinkre és gondolatainkra kiszab, nem egy zsarnok kényúr fáradságos erőfeszítései, hogy uralkodjon rajtunk, hanem egy szeretőn védelmező hajlék, melyben szabadon megtapasztalhatjuk mindazt, amit Isten számunkra elkészített. Az igaz hívő vágyik arra, hogy engedelmeskedjen Istennek, és az ő parancsolatai kényelem és biztonság forrásai és mindennapi élet bölcsességei.
3. Az igaz hívőnek egy újfajta szeretet lesz a szívében
"Aki azt mondja, hogy a világosságban él, mégis gyűlöli a testvérét, az valójában még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató" (1 János 2:9-10 )
"Mi tudjuk, hogy átjutottunk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti, a halálban marad." (1 János 3:14)
Akinek üdvössége van, szereti a testvéreit. Jézus azt mondta, az lesz az ismertetőjel, amiről a világ felismeri, hogy az Ő tanítványai vagyunk és Őhozzá tartozunk, hogy szeretjük testvéreinket. János a "szeretet" szót 26-szor használja az 5 rövid fejezetben, melyből 16 vonatkozik közvetlenül az egymás iránti szeretetre. Kijelentette: nem állíthatjuk azt, hogy Krisztusban vagyunk, csak ha szeretjük Isten gyermekeit.
Egy különleges kapcsolat van azok között a férfiak, nők között akik Isten családjához tartoznak, mindegy, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik-e vagy ugyanabban az országban élnek-e. Szeretjük azokat, akiket Isten szeret, mert Ő előbb szeretett minket (1 János 4:11,19). János két lakmuszpapírt nyújt oda nekünk, hogy kiderüljön, igazán szeretjük a testvéreinket. Szeretünk másokat akkor, ha szeretjük Istent és megtartjuk az ő parancsolatait (1 János 5:2) és hajlandóak vagyunk akár áldozatot hozni értük, hogy szükségeiket betöltsük. (1 János 3:16-18)
4. Egy igazi hívőnek új hitelvei vannak
"Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben."
(1 János 4:15)
"Mi a legnagyobb hazugság? Ha valaki azt mondja, hogy Jézus nem a Krisztus. Aki ezt mondja, az Krisztus ellensége, mert nem akarja elismerni az Atya-Isten, és a Fiú hatalmát. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is." (1 János 2:22-23)
János ötször is ugyanazt a teológiai szálat vezeti le, amivel kizár minden lehetőséget a félreértelmezésre. Az igaz hívő elfogadja Jézust Isten Fiaként, Krisztusként. Az Ő isteni volta kétségtelen. Ő nem "olyan mint" Isten, csak egy próféta vagy csak egy remek tanító. Ő az Isten Fia, a mennyből küldetett, hogy bemutassa Istent az embereknek (János 1:18). Egy igazi hívő hite abban a tényben gyökerezik, hogy Jézus valódi identitása a bűntelen Megváltó, aki egyszerre teljességgel Isten és ember.
5. Az igazi hívőnek új Tanítója van
"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és a kérkedő életforma, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." (1 János 2:15-17)
"Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában vesztegel." (1 János 5:19)
Az Ige világosan fogalmaz, miszerint vagy Istent vagy Isten ellenségét, a Sátánt szolgáljuk. Az üdvözülést úgy fogalmazhatjuk meg hadműveleti szempontból, hogy Isten kiment minket a sötétség uralma alól és átvisz minket Jézus királyságába (Kolossébeliekhez írt levél 1:13).
Igaz hívőkként az új Mestert szolgáljuk. Már többé nem e világnak a dolgait szeretjük, és az időnket, pénzünket, tehetségünket, erőnket és az életünket is Isten akaratának véghezvitelével töltjük. Minden amit teszünk, a mennyei királyság, üdvösségünk és Istentől kapott elhívásunk szerinti értéke alapján értékeljük, rangsoroljuk.
6. Egy igazi hívőnek új hatalma van
"Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. ... de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne." (1 János 2:20,27)
"Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk."
(1 János 4:13)
Az igazi hívőnek valami olyan van, amit nem tud megérteni vagy megtapasztalni az, akinek nincs üdvössége: ez Isten Szentlelkének jelenléte. Jézus ígérte ezt az ajándékot, célozván arra, hogy Isten Lelkének jelenléte bennünk még annál is nagyszerűbb megtapasztalás lesz, mint hogy Jézus maga emberi testben járt a földön közöttünk. (János 16:7-15)
Isten Szentlelkének jelenlétét kenetnek nevezzük, mely egy görög szóból származik, azt jelenti: valamit megkenünk olajjal. A papokat felkenték olajjal, ezzel kifejezve, hogy elkülönítette őket Isten az Ő munkájára. Ez az olaj gyógynövényekkel készült, ami emlékeztet minket Pál szavaira: Pál 2. levele a Korinthusiakhoz 2:14-17. Úgy írja le a hívőt, mint akin keresztül Isten kinyilvánítja, megmutatja "ismeretének illatát általunk mindenütt".
Ez a kedves illat Isten Szentlelkének jelenléte bennünk, mely hatalmat ad nekünk felülkerekedni a bűnön és kísértéseken (Pál 1. levele a Korinthusiakhoz 10:13), erőt ad az örömhír üzenetének terjesztéséhez (1 Korinthus 2:4), ahhoz, hogy megértsük az Igét (1 Korinthus 2:14, János 16), és hogy gyümölcsöző életet éljünk Jézus képére (Galatákhoz írt levél 5:22-23, 1 Péter 1:3-11, János 15:1-11).
7. Az igaz hívőnek új célja van
"Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor." (1 János 2:28)
Akinek nincs üdvössége, nem foglalkozik a halál utáni lét kérdésével, mert ő csak ezért a világért él. Számára minden, amit lát, tapint vagy hall, az számít valóságnak, a láthatatlan dolgok pedig nem igazán érdeklik őt. Ezzel szemben az igazi hívő embernek a szellemi világ a legvalóságosabb. Tudomásul veszi, hogy a fizikai világ időleges csupán, mely egy napon elmúlik, míg az örökkévaló, szellemi dolgok a tényleges valóságot jelentik. Itt él a földön, de a szíve-elméje a mennyei dolgokra fókuszál. Nem abban van a reménysége, hogy egy jó életet építsen itt, és békében haljon meg, hanem, hogy naponta Krisztusban maradva engedje, hogy használja őt az örömhír és Isten dicsőségének hirdetésére.
A hívő ember bízik a Megváltó visszatérésében, mikor majd minden helyre lesz végre állítva, tisztesség és igazság fog uralkodni. Az üdvözült embernek e világ kevés vonzerőt tartogat, csupán ideiglenes hely neki, ahonnan a valódi életbe mehet. "Tudjuk azonban, hogy az Isten Fia hozzánk érkezett, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." (1 János 5:20)
Ezt is ajánljuk
|
Ha nincs Isten, miért van olyan sok jó a világon? Ha a jó Isten nem létezik, mi a jóság forrása? Nincs logikus okunk arra, hogy a jót természetesnek vegyük; léte magyarázatot követel. Az, hogy nem kérdőjelezzük meg a jó létezését, megerősíti, hogy a jót normának, a rosszat pedig kivételnek tekintjük. |
