| HOGY VÁRJUK AZ ÚRAT, AMIKOR AZ ÉLET NEHÉZ? |
Az élet mostanában elég vacakul alakult. Most hadd mondjam el, hogy a dolgok nagy sémáját tekintve az életem nagyjából süteményekből és ugrálóházakból áll. Egy olyan világban, ami tele van Boko Harammal, iskolai lövöldözésekkel, rákkal és ezer más szívszorító tragédiával, az életem elég kényelmes. Ennek ellenére, még mindig... elég nehéznek érzem.
Az elmúlt három hónapban legalább egy gyerekünk beteg volt, és szinte minden nap hazajött az iskolából. Ráadásul a régi ősellenségem, a depresszió is a nyomomban jár, és úgy érzem, mintha sötét felhő alatt ébrednék. Nehéz volt várni, hogy az Úr enyhülést hozzon. Pihenés. Béke. Öröm. És tudom, hogy nem vagyok egyedül. Mindünknek van valami, amit az Úrtól várunk.
Hogy elhozza a házastársat.
Hogy életet adjon egy meddő méhnek.
Hogy megmentsen egy kóborló gyermeket.
Hogy helyrehozzon egy egykor nagyra becsült, most megromlott kapcsolatot.
Tudjuk, hogy Isten hűséges. Tudjuk, hogy jó és szeret minket. De olyan gyötrelmesen nehéz várni, hogy az Úr cselekedjen. Hogy megmozduljon. Hogy megszabadítson. Hogy megmentsen. Szerencsére maga a Szentírás is a várakozás története. Ábrahám várta a fiát, József várta a szabadulást, Dávid várta, hogy királlyá tegyék, Izrael várta a Messiást, és mi mindannyian várjuk a kígyómorzsoló visszatérését.
Isten igéje sokat tud mondani arról, hogyan várjunk. A bibliai várakozás nem passzív, mint például a vonat érkezésére várni. Ez egy aktív, harcias fajta várakozás. Hogyan várjuk tehát az Urat úgy, hogy tiszteljük őt, reménységgel töltsön el minket, és erőt adjon a folytatáshoz akkor is, amikor úgy érezzük, hogy a sötétben tapogatózunk? 4 módja, hogyan várakozzunk az Úrra.
1. Hittel várjuk az Urat
A várakozásnak két fajtája van.
Az első típus a bizonytalan, félelemmel teli várakozás. Nem vagyunk biztosak abban, hogy Isten eljön, mintha valami megbízhatatlan szülő lenne, aki elfelejt a gyerekeiért menni a fociedzésre.
Reméljük, hogy Isten megszabadít minket... de mi van, ha mégsem?
Ez a fajta várakozás nem tetszik és tiszteletlen Isten előtt.
A második típus az erős hittel való várakozás. Végigfuttattuk az összes számot, kiszámítottuk az esélyeket, és nem tudjuk kitalálni, hogy Isten hogyan fog segíteni rajtunk. Ennek ellenére bízunk benne, mert ismerjük a jellemét. Tudjuk, hogy végtelenül jó és szerető, és hogy meg fog szabadítani minket, még akkor is, ha ez a szabadítás nem olyan, mint amilyenre számítottunk. A Példabeszédek 3:5-6 világosan megfogalmazza ezt:
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet."
Amikor az életünk zűrzavaros, az egyik legnagyobb kísértésünk, hogy a saját értelmünkre támaszkodunk. Hogy megpróbáljunk mindent kitalálni. Minden forgatókönyvet lejátszani a fejünkben, és eldönteni, hogy melyik a legvalószínűbb. Olyanok leszünk, mint az isteni időjósok, akik megpróbálják feltérképezni, merre fog fújni Isten gondviselése.
Amikor azonban hitben várjuk az Urat, tudatosan igyekszünk elvetni a saját értelmünket. Értelmünk rendkívül korlátozott. Úgy értem, komolyan, gondoljatok bele... Körülbelül egy a trillióhoz részét ismerjük annak, ami minden körülmények között történik. Isten mindent tud, ami az életünkben történik, és Ő pontosan tudja, hogy mit fog tenni.
Az Istent tisztelő várakozást az Ő jellemébe vetett hit jellemzi.
2. Hangosan várjuk az Urat
Észrevetted már, hogy amikor Dávid az Úrra várt, hogy szabadítson, nagyon hangosan beszélt erről?
Például a Zsoltárok 35:17-ben ezt mondja: "Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!" Dávid hittel várt, de bizonyára nem volt csendes, szelíd és enyhe, amíg várt. Folyamatosan az Úrhoz kiáltott szabadulásért. Néha még a kéréseinek intenzitását is összetéveszthettük volna a tiszteletlenséggel.
De Dávid tudta, hogy Isten jó, hűséges és jóságos. Tudta, hogy Isten szeret jó ajándékokat adni gyermekeinek, köztük szabadítást is. Ezért, mint minden gyermek, ő is többször és hangosan kérte ezt a szabadítást.
Jézus megerősítette ezt az igazságot a kitartó özvegyasszony példázatával. Addig nyaggatta és zaklatta az igazságtalan bírót, amíg az nem bírta tovább. Ha még egy korrupt bíró is válaszol a kitartó kérésekre, mennyivel inkább fog a mi szerető Istenünk?
Az Istent tisztelő várakozást a szabadításért való kitartó könyörgés jellemzi.
3. Türelmesen várunk az Úrra
Ha várakozásról van szó, én vagyok a világ legkevésbé türelmes embere. A türelmetlenségemről valóságshow-t lehetne készíteni. Amikor a forgalom bedugul, átváltozom Jeff Gordonná, balra vágok, jobbra cikázok, bármit megteszek, hogy előrehaladjak.
Ha egy YouTube-videó 3,2 másodpercnél tovább pufferel, máris eltűnök. A francba, még néhány YouTube-videót is 2x-es sebességgel nézek.
Amikor arra kell várni, hogy Isten megszabadítson engem... megint nem vagyok olyan türelmes.
És persze Isten mindig megadja nekem, amit akarok, amikor akarom, mert én tudom, mi a legjobb nekem?!
Kivéve, hogy nem tudom, és ha Isten mindent megadna nekem, amit akarok, akkor, amikor kérem, akkor valószínűleg már halott lennék, vagy egy furgonban élnék lent a folyónál (lásd: Matt Foley, motivációs előadó).
A Zsoltárok 84:11 élesen emlékeztet arra, hogyan működik Isten:
"Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer.
Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni."
Ha valami jó nekem, Isten a megfelelő időben megadja. Egyetlen áldást sem fog visszatartani tőlem, és akkor adja nekem, amikor a legtöbb jót kapom belőle, és amikor a legnagyobb dicsőség lesz az övé. Dávid számára jó volt, hogy Izrael királya legyen, de előbb el kellett bújnia a sivatagi barlangokban. Ábrahámnak jó volt, hogy fia legyen, de előbb minden kétséget kizáróan meg kellett állapítani, hogy [ő] és Sára teljesen meddőek voltak. Dicsőséges lesz, amikor Krisztus visszatér, de előbb az összes embernek üdvözülnie kell. Isten nem tálal alulfőtt áldásokat. Amikor eljön az ideje, akkor teljes fogásos ételt szolgáltat.
Addig is arra vagyunk hivatottak, hogy türelmesen várjuk az Urat.
4. Függő módon várjuk az Urat
Pál apostol tudott egy-két dolgot a várakozásról. A 2Korinthus 12:7-10-ben a testében lévő tövisről írt: "Háromszor könyörögtem az Úrhoz emiatt, hogy hagyjon el engem. De ő ezt mondta nekem: 'Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a gyengeségben tökéletesedik.' Ezért annál nagyobb örömmel dicsekszem gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje rajtam nyugodjék."
Ez a tövis a testben nem volt tréfa. Pál nem volt puhány. Börtönbe vetették, majdnem halálra kövezték, pálcákkal verték, olyan emberek üldözték, akik meg akarták ölni, és hajótörést szenvedett, mindezt az Evangélium érdekében. És mégis, ez a tövis annyira rossz volt, hogy Pál háromszor könyörgött Istenhez, hogy vegye el. Bármi is volt a tövis - vakság, üldöztetés, démoni támadás -, Pált kétségbeesetté tette, hogy szabadulásra vágyik. A Biblia nem utal arra, hogy Isten valaha is eltávolította volna a tövist, de azt tudjuk, hogy amíg Pál a szabadulásra várt, erősen függött Isten megtartó kegyelmétől.
Pál a tövis miatt arra kényszerült, hogy teljes súlyát Isten megtartó kegyelmére és erejére helyezze. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy túlélje. Ugyanez igaz ránk is. Várakozásunkban csak úgy maradhatunk életben, ha teljesen Istenre borulunk. Teljes mértékben és tökéletesen függünk tőle. Ha nem az Úrtól függő módon várakozunk, a végén megkeseredünk, kiszáradunk és reménytelenek leszünk. A hosszú sötétséget csak úgy élhetjük túl, ha Krisztusba, az igazi világosságba kapaszkodunk. Az Úrra várunk, az ő erejére támaszkodva, nem pedig a sajátunkra.
Ne csak álldogálj, kezdj el várni! Kevés nehezebb dolog van, mint várni arra, hogy Isten megszabadítson minket. De döntő fontosságú, hogy emlékezzünk arra, hogy még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy abszolút semmi sem történik, Isten munkálkodik.
