A CÉL SZENTESÍTI AZ ESZKÖZT?

Valószínűleg hallottad már ezt a fogalmat: "a cél szentesíti az eszközt". Ha közvetlenül előtted ülnék, és megkérdezném tőled, hogy ez igaz-e, akkor biztosan válaszolnál rá. De valójában csak gondolatban adnád meg a valódi választ.



Az a tény, ami kívülről egyszerűnek tűnik, az valójában erkölcsi dilemmát okoz. Olyan kérdéseket vet fel, melyekre nem mindig egyszerű a válasz. Például itt van egy: igaz ez az állítás? Másodszor, ha igaz, akkor abszolút igazság, mely állandóan érvényes? Vagy ezt a viszonylagos igazságot az azt körülvevő körülmények diktálják? Tovább megyek: Hogyan illeszkedik ez a gondolkodásmód Isten gondolkodásmódjához? Találhatunk-e bármilyen irányt a Bibliából, mely ezt alátámasztja? Megtalálható ez a fogalom a Bibliában? Mint láthatod, ez a pár szavas kérdés megkérdőjelezhető. Ennek ellenére, most az a feladatunk, hogy ennél kicsit mélyebbre ássunk, és nézzünk meg néhány választ.

A cél szentesíti az eszközt.. Mit jelent ez valójában?
Ezt az idézetet Niccolò Machiavelli olasz politikai filozófusnak tulajdonították. A jelentése pedig az, hogy időnként szükség van a megfelelő eredmény elérése céljából helytelen eredményt vagy rossznak ítélt cselekedeteket produkálni.

Egy másik meghatározás: talán valami rosszat kell tennem a jó eredmény eléréséhez. Mindazonáltal ez a nézőpont azt vallja, hogyha az eredmény elég jó, akkor nem is tűnik olyan rossznak, amelyet tennem kell annak elérése érdekében. Remélem, felfedezed, hogy miért is jelent ez erkölcsi zavart. Tehát, mit mond a Biblia?

Van-e példa a Szentírásban?
A Józsué 2. részében az izraeliták kémeket küldtek Jerikóba titokban, hogy felderítsék a földet. Mikor odaértek, Ráháb házában maradtak, aki prostituált volt. Végül Jerikó királya rájött, hogy Ráháb házában laknak, és kérte, hogy hozza ki őket. A király azonnal elküldte a katonáit Ráhábhoz ezzel a paranccsal: "Add ki azokat a férfiakat, akik ma este érkeztek hozzád, hogy házadnál szálljanak meg, mert kémkedni jöttek!"

Ráháb erkölcsi dilemmával szembesült és hazudott a királynak. Vajon miért tette?


Ráháb azonban már előzőleg elbújtatta a két izráeli férfit, a király katonáinak pedig ezt mondta: "Igaz, hogy ide jöttek, de nem tudtam, honnan érkeztek. Estefelé, a város kapuinak bezárása előtt már elmentek innen, de nem tudom, hová. Siessetek utánuk, még utolérhetitek őket!" Valójában Ráháb elbújtatta őket a háza lapos tetején száradó lenkévék közé. A király katonái sietve kimentek a városból, és a Jordán gázlói felé igyekeztek abban a hiszemben, hogy a kémek arra mentek. A város kapuit pedig bezárták utánuk. Legyünk őszinték itt. Ráháb erkölcsi dilemmával szembesült és hazudott a királynak. Vajon miért tette?

Ráháb szerint a cél szentesítette az eszközt?

Ráháb hazudott a királynak, hogy megvédje az embereket, és a családját is megvédje. Figyeljük csak meg: Ezt mondta a kémeknek: "Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, ezért mindannyian félünk tőletek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Örökkévaló előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor Egyiptomból kijöttetek, s emiatt e föld minden lakosa retteg tőletek." (Józsué 2:9)

"Most hát esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, hogy amint én megkönyörültem rajtatok, és megkíméltelek titeket a haláltól, úgy ti is könyörültök apám egész családján, és életben hagytok minket! Adjatok nekem valami biztos jelet, hogy valóban megmentitek a haláltól apámat, anyámat, testvéreimet — az egész családomat!" (Józsué 2:12-13)

Ahogy már látjuk, Ráháb hazudott. Azonban erősebb vágy ösztönözte… látni, hogy családja megmenekül. Családjának védelme fontosabb volt számára, hogy elmondja a királynak az igazságot. Itt játszik szerepet az erkölcsi nehézség. Helyesen tette ezt, hogy megvédje a családját? Ebben a helyzetben igen lehet a válasz, hogy a cél szentesítette az eszközt. Később Ráháb Krisztus családjába tartozott, hit által nem veszett el. Erre utal a Zsidókhoz írt levél 11:31 verse is. "Hite miatt menekült meg Ráháb, a prostituált: nem ölték meg, mint a többi engedetlent. Ráháb ugyanis jó szívvel befogadta a házába az izráeli kémeket."

Nem ítélték bűnösnek azért, amit tett, hanem dicséretet kapott érte. Elismerték a hitéért. De kérdem, hogy az alapállításunk mindig igaz? Egyáltalán nem. Persze nem zárhatja ki a valóságot, ahol lehetnek olyan helyzetek, ahol ez igaz.

Megfelelő kérdéseket teszünk fel?
Ahhoz, hogy valóban eljussunk a "cél szentesíti az eszközt" kifejezés jelentéséhez, helyes kérdéseket kell feltenni. De még ha a helyes kérdéseket tesszük is fel, csak akkor működik, ha őszinte válaszokat adunk. Mivel nincs más módja annak, hogy közelebb kerüljünk ennek a zavarosságnak a megoldásához. Íme néhány jó kérdés:

- Mi motiválja az általam elvégzett tevékenységeket?
- Mi lesz a vége annak, amit próbálok elérni?
- Valóban magasabb célokat próbálok szolgálni, vagy csak mentség arra,
hogy megtegyem, amit akarok?
- Ha úgy érzem, hogy magasabb célt szolgál, akkor milyen szabványt használok
ennek meghatározására?
- Melyik cél fontosabb: az én célom, vagy Isten célja?
- Isten napirendjében vagy a saját napirendemben vagyok?
- A saját tiszteletem vagy az Ő tisztelete a fontosabb?
- Tevékenységeim önző törekvésekkel vagy isteni alapelvekkel sorakoznak?

Mint láthatjuk, ezek nem olyan kérdések, melyekre mindig könnyű válaszolni. Megkívánja, hogy a szívben keressük meg a válaszokat. Noha senki sem ismeri a válaszokat, mégis ezek a kérdéscsoportok határozzák meg az ember cselekedeteit. Ráháb esetében a hazugság sokkal magasabb célt szolgált, és Isten megtisztelte őt érte.

A végső érték a cél elérésében
Ha ez még mindig nem elég, íme néhány példa. Volt egy vége, melynél valóban a cél szentesítette az eszközt, ez pedig: az Üdvösségünk. Jézus – ártatlan, tökéletes és bűntelen – bűneinkért a legnagyobb büntetést vette magára. Brutális halált halt egy kereszten, miután megverték, kigúnyolták, megalázták. Miért? Ez kellett ahhoz, hogy megszerezzük üdvösségünket, és megváltassunk az Atyánál. Mikor elolvasod az Ézsaiás 53:10 versét, rájössz mindenre.

Bárcsak minden helyzetre lenne egy abszolút válasz, de sajnos nincs. A körülmények számítanak


Az egyik változat elmondja, hogy örül az Úrnak, hogy megsebesítette. Isten azt a szemlélőt látta, amely a leginkább rettenetes cselekedeteket (eszközöket) hozza dicsőséges eredmény eléréséhez (cél). Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. (Zsidók 12:2)

Isten hatalmas büntetést alkalmazott a nagy üdvösségünk elérése céljából. Nem hiszem, hogy lehet olyan keresztényt találni, aki nem ért egyet azzal, hogy ebben az esetben a cél szentesítette az eszközt. Tehát akkor hogyan alkalmazhatjuk meg ezt a fogalmat a keresztény életünk során?

Valóban lehet erre válaszolni?
Nagyon nehéz egy ilyen állítást megfogalmazni, és egy általános mondattal megcáfolni. Az tény, hogy minden helyzetet külön kell megvizsgálni. Más szavakkal: ha valaki megkérdezi tőled, hogy a cél szentesíti az eszközt, akkor a helyes válaszod az, hogy attól függ. Bárcsak minden helyzetre lenne egy abszolút válasz, de sajnos nincs. A körülmények számítanak. A motivációk számítanak. Nem számít, hogy mi történik az adott pillanatban.

Az, ami az ember szívében van, az számít valójában.

Sajnos túl könnyű gyorsan igent mondani, vagy ítéletet hozni. Igazság szerint ítéletet nem bölcs dolog hozni addig, amíg nem ismerjük a dolog minden egyes részletét. Nem tudom határozottan mondani, hogy ez az ítélet bibliai, de azt sem, hogy nem bibliai. Azt viszont mondhatom, hogy Isten parancsolatait alkalmaznunk kell életünk minden területére. És fogadjuk el a Megváltást. Csak ekkor tudhatjuk biztosan, hogy a cél valóban szentesíti az eszközt. Végül a Példabeszédek egyik gondolatával zárom az írást:

"Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után! Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!" (Példabeszédek 3:5-6)