| EGYÜTTÉLNI EGY ALKOHOLISTÁVAL |
Sándorfalván történt. A megszokott úton jöttem haza este egy családlátogatásról. Sötét volt már. A kocsiban kellemes zene szólt, én pedig már előre örültem feleségem és gyerekeim társaságának. Egyszer csak a semmiből elém toppant egy felismerhetetlen, alaktalan "tárgy". A másodperc töredéke alatt félrerántottam a kormányt, fékcsikorgás, stop..
Kiszálltam, hogy megnézzem, mi történt. Egy az öntudatlanság határáig lerészegedett polgártársunk kecmergett ki az árokból és esett utolsó erejével az úttestre. Én pedig néhány centire álltam meg a fejétől. Amikor hazaértem, tajtékoztam az indulatoktól. "Hogy képzeli ez a jellemtelen, önmagán uralkodni nem tudó…!?" "És ha most elütöttem volna, akkor az én lelkiismeretem legyen egy életre megbélyegezve az ő felelőtlensége miatt…!?" – Talán efféléket mondhattam, amikor a feleségem egy új szempontot idézett elém: "Igen, bizonyára igazad van. De gondolj csak bele, hogy őt is hazavárják. Ő érte is aggódnak. És mit élhetnek át azok a szerencsétlenek, akiknek ő az apja, és a férje?" És valóban:
Mit élhetnek át ezek az emberek nap mint nap?
A legtöbb statisztikai kimutatás azokról szól, akik valamilyen függőség rabjai. Az esetek döntő többségében az alkohol képezi a szenvedély tárgyát, második helyen állnak a különböző kábítószerek, végül pedig a gyógyszerfüggőség érintettjeit veszik számba (a legtöbb kimutatás csak ezekkel a függőségekkel foglalkozik, mintha a dohányzás, vagy a kávéfogyasztás teljesen kifogásolhatatlan, és normális velejárója lenne a mindennapi életnek). Érdekes módon azonban a legkevesebb felmérés és tanulmány szól azokról az emberekről, akik arra vannak kárhoztatva, hogy együtt éljenek egy szenvedélybeteggel. Pedig ezek száma az alkoholisták és más függőségek rabjai számának többszörösére tehető (szülők, gyermekek, partner).
A szenvedélybetegek partnerei nagyon nehéz helyzetben vannak. Egyfelől óriási nyomást kell elviselniük a függőséggel és annak következményeivel való állandó szembesülés miatt, másrészt pedig sokukat még felelőssé is teszi a környezetük a partner függőségének kialakulásáért. Jóllehet minden függőség és minden élethelyzet más, vannak olyan tényezők, amelyeket a legtöbb hozzátartozó átél és megtapasztal:
1. Mivel a szenvedélybetegek döntő többsége férfi, a legtöbb szenvedőalany a nők közül kerül ki Ugyanakkor, a nők sokkal ritkábban válnak el a férjük függősége miatt, mint ahogyan azt a férfiak teszik hasonló helyzetben.
2. Azokban a házasságokban, amelyekben valamelyik fél szenvedélybeteg, jelentősen gyakoribbak a konfliktusok, "mosolyszünetek" és válások. A függőség következményei (anyagi nyomás, magyarázkodás a partner botrányos viselkedése miatt, stb.) jelentős pszichés nyomást jelentenek, amelyeket az érintett nem minden esetben tud feldolgozni.
3. A szenvedélybeteg fél gyakran zsarolja partnerét céljai eléréséhez. ("Ha ezt, vagy azt megteszed, abbahagyom az ivást." "Ha, ezt vagy azt nem teszed meg, még többet fogok inni.")
4. Szenvedélybeteg férfiak partnerei gyakran vannak kitéve pszichikai, fizikai, vagy szexuális erőszaknak.
Társ-függőség
A szenvedélybetegségek kutatásában viszonylag új fogalom a társ-függőség, amely olyan magatartásformákat jelöl, amelyekkel a hozzátartozó segíti a beteget önpusztító szenvedélye gyakorlásában és így maga is (közvetetten, vagy közvetlenül) a függőség rabjává válik. Ennek a magatartásnak általában az éretlen problémamegoldó képesség, vagy önértékelési hiányosságok állnak a hátterében. Gyakori tevékenységek, amelyekkel a feleségek segítik férjeiket a függőség gyakorlásában és fenntartásában:
- Együtt ivás a férjjel.
- A férj ivásának, elnézése, figyelmen kívül hagyása.
A feleség úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne.
- Az ivás negatív következményeinek kiegyengetése
(például kimagyarázása a gyerekek, vagy a főnök előtt).
- A szenvedélybeteg férj védelmezése a kritika és a konfrontáció elől.
Mit tehetek?
1. Ne tegyen semmit, amivel támogatja partnerét a szenvedély gyakorlásában és ne adja meg neki azt az érzést, hogy amit tesz, az teljesen normális és elfogadható.
2. Keressen fel olyan helyeket, ahol szakszerűen foglalkoznak szenvedélybetegekkel és ösztönözze partnerét, hogy kérjen segítséget. Támogassa őt minden lépésében, amelyet a függőséggel való szakítás érdekében tesz. Vegyen észre és jutalmazzon meg (dicsérettel, elismeréssel, a kedvenc ételével, vagy bármi mással amiről tudja, hogy örömet szerez neki) minden sikerét, még ha egészen kis sikerről is van szó.
3. Ne mentegesse mások előtt, hagyja hogy maga vállaljon felelősséget a tetteiért.
4. Nem kell mindent szó nélkül elhordoznia. Lehet, hogy nem minden esetben alkalmazható ez a mondat, de sokat használhat ha átgondolja: "Minden ember azt érdemli, amit eltűr".
5. Az önre nehezedő nyomás feldolgozására keressen fel önsegítő köröket, ahol más érintettekkel is találkozhat és megbeszélhetik egymás tapasztalatait, sikereit és nehézségeit. Ha nincs ilyen kör a közelében, akkor ez jó alkalom lehet arra, hogy kezébe vegye a kezdeményezést és felkeressen hasonló helyzetű embereket.
6. Sokat segíthet a feldolgozásban az is, ha tapasztalatait továbbadja valamilyen prevenciós foglalkozás keretében (például osztályfőnöki óra, ifjúsági foglalkozás, stb.). Ez nem csak önnek jelenthet megkönnyebbülést, hanem másoknak is segíthet vele, hogy időben felismerjék a függőségben rejlő szenvedést és fájdalmat.
7. Ha partnerével a függőség miatt annyira megromlott a kapcsolata, hogy egyedül nem tudják helyre hozni, kérjenek ehhez is külső segítséget. Egyre több lelkigondozó, pszichológus és lelkipásztor kínál fel ilyen szolgáltatást, de fordulhat pár- vagy családterapeutához is.
És ha most visszagondolok emberünkre, akit a cikk elején mutattam be az Olvasónak akkor eszembe jut egy ókori bölcselet, amely ma is töretlen aktualitással szól hozzánk:
"Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak… Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz." (Példabeszédek 23:29-33)
